Jogosan érzem bűnösnek magam, hogy nagypapámat idősek otthonába adtuk?
Persze, azt nyilván tudom, hogy aki kóborol, és olyan demens, hogy 20 évesnek hiszi magát azt nem lehet egyedül hagyni. De papám nem ilyen, ahogy már mondtam, csak elfelejti, hogy erről vagy arról beszélgettünk már, vagy néha azt, hogy evett-e már. Még azt szokta néha elfelejteni, hogy hányadik félévben vagyok az egyetemen, de nem csodálom, hisz nem sokat beszéltem róla.
9-es bocs ha nagyon belenyúltam a lelki világodba de azért ne idiótázz már le légyszíves egyből.
Mit nem értesz azon , hogy nem szabad egyedül hagyni? A demencia egy idő után súlyosbodik. Gyógyíthatatlan, ugyan stagnálhat de a vége fele elfogja felejteni te ki vagy, sőt azt is, hogy ő ki. Innen már nincs visszaút! Egyetemre jársz? Akkor tudnod kellene azért pár dolgot. Vagy ha nem akkor olvass utána.
Nagyanyám demens volt. Nem elég, hogy szökött és a már elhunyt szüleit kereste. Anyámtól kérdezte, hogy hol van Erika? ( Anyámra célzott) Hol van az ő pici lánya? Megy érte az oviba. Aztán kereste a nagyapámat. Ő is már rég elhunyt. Anyum nem tudta tovább ápolni, hihetetlenül megviselte. Majd egy év múlva elhunyt. Mondta, hogy borzasztó volt mert az utolsó emléke az anyjáról, hogy nem ismeri meg és idegenként kezelte. Mondta, hogy bánja azt, hogy nem előbb adta be. Mert végig nézte ahogy leépül, és nem tudott tőle elköszönni, hiszen az anyja már “ nem volt ott” csak a teste, a tudata már régen más szinteken volt. Hidd el, borzasztó.
"...szerintem ki lehetne próbálni, hogy egyedül legyen a lakásában és járjon hozzá naponta segítség, hogy emlékeztessék, hogy vegye be a gyógyszerét. "
Szeritnem meg akkor lenne lelkifurdalasod, ha magára gyujtana a házat etelmelegites közben, vagy duplán venné be mondjuk a szivgyogyszwrt....
Hát kerdező, nem vagy valami okos, higy nincs belátásod a következményeket illetően.
Te is csak ismételgeted a saját hülyeségedet, mint a demens nagyapád.
Ha baja esne, kit hibáztatnál?
Borzalmas a szerettünket így látni, de sajnos ez egy egyre romló állapot.
Abszolút egyetértek az előttem szólókkal!
Sokkal nagyobb veszélyben lenne a nagypapa a saját otthonában! És igen! Létezik az a helyzet, hogy az idősotthon a legjobb megoldás.
Hosszú távon egyébként sem lehet otthon ápolni egy 24órás felügyeletet igénylő embert. Ki adná fel a munkáját, és a teljes életét??? Úgy, hogy nem lehet tudni, vajon csak pár hónap, vagy 10-12 év lesz belőle??? EGy középkorú nő (feltételezve pl. a kérdező anyukája)
Mi lesz vele aztán? Kimarad ennyi év a nyugdíjéveiből, és lelkileg-pszichésen is rámegy az egészséége. Plusz: mi lenne a férjével, a saját családjával?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!