Sosem fog véget érni? Miért fáj a lelkem? Totális ürességnek érzem magam

Kérlek ne veszekedjetek. Ö leírta véleményét elég kritikusan, legalább nem alpári módon. és ez már haladás. Ha ő így látja az egészet, nem fogod megerőszakolni a nézetét, hogy mást valljon végül. Nekem is vannak kétségeim az eü oldalrol nézve, pl. az hogy lehetne sokkal több empátiával bíró növér és ápoló a rendszerben. Az orvosok pedig nagyon remélem hogy mindent megtettek az ilyen ügyek esetében. (gondolok én arra hogy nem hóhérkodnak, hiszen felesküdtek a pitagoraszi esküre?!) De ebbe nem akarok belefolyni.

Visszatérve a lényeghez:

Elolvastam a kommenteket, rám jött a sírás, aki pl. Győztesként emelte ki a mamámat. De sajnos olyan fórumba is belecsöppentem, ahol olvastam olyanokat, hogy az ő nagyijuk 88 éves, meg 93 éves.... és és itt is rám jött a sírás, és kérdem én az Urtól, MIÉRT???

Minden nap amikor városban vagyok, megpillantok egy öreg, vagy idös embert, és továbbra is a mamámat képzelem oda, és felteszem ismért a kérdést magamba, hogy: MIÉRT????

És lehet hogy Istenre is haragszom, amiért így egyengette ki ezt a bejárható utat, nekem, nekünk.

De Jézushoz, Mihályhoz, Gábrielhez és Ráfalhez mindig imádkozom, hogy vigyázzanak a mama lelkére, és legyen boldog. és imádkozom minden egyes nap azért, hogy valami jelt adjanak, hogy a mamám jól van, és ö sem bánkódik azon, hogy nem lehettünk egymás mellett, amikor eljött a végsö ideje. Ezért is haragszom az Istenre, hogy mindent így hozott ki nekem, sehogy sem lehettem mellette, el voltam zárva több hétig. a és a végén valamilyen furcsa ok módon végül feladta, pedig minden nap érdeklödtem külsös mellékleten és ismerös által, hogy mi a helyzet. és ez lett.

Karácsonykor nagyon rossz lesz nekem - ilyenkor nagyon bánom, hogy nincs egy fivér vagy növér mellettem. Tudom, lehet kicsit önzőnek hat az írásom, de sajnos én még életben vagyok. és érzek. minden nap. érzek.

Sokszor a katonai besorolásra gondolok, hogy legyen végre vége a belsö szenvedésemnek. Egy hatalmas ür tátong a lelkemben, úgy hiányzik a nagyi mint a reggeli karácsonyi hó. Gondolom mondanom sem kell, hogy szoros kötelék volt közöttünk, sokszor anyám-apám helyett volt.

Egyébként még valami, fiatal felnött férfi vagyok, és nem tudom, miért lettem ilyen sírós nyápic. Nem merek filmet sem nézni, hogy kikapcsoljam magam, mert MINDEN jelenet, vagy legyen az zene, a mamára emlékeztet.

pl. tegnap elkaptam a Mozi+ csatornán a Reszkessetek betörök 2-t és pont az a rész ment, mikor a hajléktalan asszonnyal beszét Kevin az élet kérdéseiröl, és közbe az a karácsonyi dallam ment alatta végig... BÖGTEM!!!!

18

Részvétem, nagyon rossz lehet neked. És remélem nem 20.on éves vagy, hanem idösebb annál, azt mondják az idösebbek jobban kezelik a gyászt. Igen, én is mindig beszélek a sírnál vele, mindig mondom neki, hogy nagyon rossz lesz nélküle a karácsony.