Szívesen hallgatjátok nagyszüleitek (vagy más idősebb rokonok) régi történeteit?

Azt bánom igazán, hogy nem jegyeztem fel ezeket akár papírra, akár videó/hangjegyzet formájában.

Olyan korokról, történetekről meséltek amiket nekünk szerencsére sosem kellett átélni. Kezdve háborútól, hadifogságon át az ország "építéséig". Katona történetek, bálok, vicces sztorik munkáról, szórakozásról.

Szerettem az ilyeneket. Régen sokkal jobb lehetett ezeket a történeteket hallgatni, mint ülni a TV előtt.

Amúgy nekem nagymamám a háborúnak általában a légiháborús részéről beszélt. Jöttek a pályaudvart bombázni és órákig zúgtak a gépek meg több 100 gépes kötelkékek húztak át ami ma elképzelhetetlen. Ők meg óvóhelyeken voltak.

Nagypapám a fogságról beszélt sokat, hogy az őrökkel kártyáztak, meg az őrök is kvázi büntetésből voltak ott. Ott tanult valamennyit oroszul, vagy mesélte hogy mikor meneteltek még elfogás után akkor közéjük lőttek, gránátot dobtak rájuk.

De maga az egész élet, hogy gyerekként 1 cipőjük volt, felváltva jártak iskolába.

De még anyáméknál is ugye nem volt se tv, se semmi, teljesen más élet volt az előző rendszerben, főleg fiatalként.

De ha csak belegondolok, 30 vagyok. Gyerekkoromban még feketefehér TV-nk volt, 15 évesen lett mobilom, addigra lettek "kamerás" mobilok. Vagy sokáig számítógépem se volt meg csomó olyan dolog, ami ma már elképzelhetetlen.

Sajnos a nagyszüleim gyerekkoromban meghaltak.

Szociális gondozó vagyok, így sok 80 feletti időssel tudok beszélgetni.

Imádom őket hallgatni. Ők tudják visszaadni a múltat. Egyre kevesebben vannak, nem lesz aki meséljen. Érdemes meghallgatni őket.