Miért kellene bejelentenünk a szülőknek, hogy el akarom köttetni magam?
El akarom köttetni magam, már egy ideje gondolkodunk a dolgon, csak mindig közbejött valami, de mostanra már utánajártam mindennek és hamarosan meg fogom csináltatni a műtétet.
Nagyon sokféle foggatlót szedtem már, próbáltam hüvelygyűrűt is, de mindegyiknek volt valami mellékhatása, gumiban pedig kb semmit nem érzünk, illetve egyszer már szakadt el gumi amimiatt esemenyutanit kellett bevennem és azóta azért kicsit aggódom, mi van ha megint így járunk. Szóval amellett, hogy ugye nem akarunk gyereket, ezek az indokok is közrejátszottak a döntésben. A férjemen és rajtam kívül egyedül a húgomnak mondtam el a dolgot, nagyon jóban vagyunk, feltétel nélkül megbízom benne. Tudta, hogy nem akarok gyereket, nem lepődött meg a dolgon, mellettem áll és támogat, de felvetette hogy esetleg ezt nem kéne-e elmondani anyumnak és férjem anyjának. Gondolkoztam én is, hogy anyának elmondom, ő is tudja a gyerekekkel kapcsolatos érzéseimet, de nem feltétlen akartam őt ezzel traktalni vagy hát nem is tudom. Férjem édesanyja viszont nagyon akarna unokát, abortuszellenes is és biztos nem repdesne az örömtől.
Se én, se férjem nem gondolja úgy, hogy ezt be kéne jelenteni a családjainknak vagy a “jóváhagyásukat” kellene kérni a dologgal kapcsolatban. A döntésünk vége az lett, hogy nem mondjuk el, ez a mi magánügyünk.
Azonban kíváncsi vagyok ki hogy vélekedik a témáról (már nem maga a műtétről, hanem arról h elmondaná-e) vagy esetleg volt-e valaki hasonló helyzetben? Ha igen, hogy döntött?
válasza:"Nem bűn kérdezni, inkább az a bunkóság, ha valakit a korrekten megfogalmazott, de eltérő véleményéért lepontoznak."
Csak ezzel az a baj, hogy senki sem kíváncsi a véleményedre. Ha az lett volna a kérdés hogy a kérdező köttesse-e el magát, vagy az hogy mit gondolunk a gyerektelenek elköttetéséről, akkor lenne hasznos a válaszod. De nem ez a kérdés. A hisztiző, kötekedő válaszok egytől egyig ez a kérdés alatt nem hasznosak, mivel nem arra válaszolnak.
Na de hogy én válaszoljak is (bár szerencsére vannak itt olyanok akik már válaszoltak, nem csak mellé dumáltak). Kérdező, a párodon és rajtad kívül senkinek semmi köze hozzá, annak mondjátok el akinek akarjátok.
válasza:#52 Miért, és a te agymenésedre kíváncsi valaki?
Aztán meg leírod válaszként, amit már rengetegszer írtak, miszerint ez csak a kérdezőre tartozik.
Ügyes vagy!
válasza:De az én válaszom még mindig hasznosabb volt mint a te hülyeseged, mert legalább a kérdésre válaszoltam ;).
Igen ezzel a válasszal nem arra válaszoltam, de én nem is fogok hisztizni mint valami idióta ha lepontoznak :P.
Ne haragudjatok, de szerintem elég érthetően leírtam, hogy mi a kérdésem. És ez még csak véletlenül sem az, hogy kinek mi a véleménye az elköttetésről és főleg nem arról szólt, hogy megszavazzák idegenek, hogy valóban alávessem-e magam a műtétnek! Ez a része a kérdésnek adott volt, ugyanis leírtam, hogy nem maga a műtéttel kapcsolatos véleményekre vagyok kíváncsi, abban már fix döntés van.
Ergo minden olyan komment, ami arról szól, hogy úgyis meggondolom magam és/vagy úgyis elhagy a férjem és mert nem akarok gyereket, akkor biztos csak s*egghülye lehetek és hogy a helyemben X meg Y nem köttetné el magát, totalisan haszontalan! Ezen én nem értem mi ilyen bonyolult. Mi a fene értelme van osztani az észt és megállás nélkül hajtogatni, hogy én biztos nem tennem, biztos meggondolod magad és társai?! Miért feltett szándékotok egy embert szándékosan lebeszélni a döntéséről? Esküszöm felfoghatatlan ez számomra. De gondolom vérig lennetek sértődve, ha valaki meg titeket állna neki lebeszélni a gyerekvállalásról, mondván “A helyedben én nem tennem...” :) Ugye akkor menne ezerrel a hőbörgés..
válasza:#56: Itt max azok voltak pökhendiek, akik elfelejtették értelmezni a kérdést és feljogosítva érezték magukat, hogy kritikán aluli stílusban keretlenul kioktassonak, lebutázzanak, a halálomat kívánják stb.
Egyebkent igen képzeld, tőlük sem tűrném, hogy a magánügyeimbe szóljanak bele, ha egyszer nem is erről kérdezem őket! Pláne nem tűrném azt a paraszt stílust, amit néhányan itt megengedtek maguknak.
De ők képesek is tiszteletben tartani a döntéseim és ha kifejezetten elmondom és megkérem, hogy ne maga a műtéttel kapcsolatos véleményüket fejtsék ki, nem okozna számukra problémát.
Szerencsére húgom sem rendezett jelenetet, elmondtam neki és érdekes mégsem az volt az első reakciója, hogy hát nehogy elkötessem magam, mert ajajjajj így-úgy.
Egyébként nem, nincs tesója férjemnek.
válasza:Szerintem nem érdemes elmondani, bár mindegy, min rugózik az anyós. Vagy az elköttetésen, vagy az unoka hiányán. Egyik sem tetszene neki.
Egyébként szerintem is egyszerűbb a procedúra a férfinak, és akkor játssza le ezt a meccset a férjed a saját anyjával. Nem te leszel a rossz ember a szemében, hátha könnyebben veszi.
A saját anyukámnak én elmondanám, de a tiédet nem ismerem.
Továbbra is csináltassa meg a férjed, és minden szempontból kevesebb a gond. Vagy mind a ketten.
válasza: válasza:A védekezés MÓDJA kizárólag RÁTOK tartozik.
Egyik rokonnak sincs köze hozzá, én sem mondtam el, pedig már 10 éve csináltattam.
válasza:Férjed elköttetése ügyében.
A döntésnél, hogy KI essen át a műtéten, vegyétek figyelembe, hogy a házasságok bomlékonyak.
Én azért ragaszkodtam annakidején a saját műtétemhez, mert belegondoltam, hogy mi lesz, ha szakítunk?
A következő pasinál újta ugyanazzal a problémával fogok szembesülni?! Na neeem... és nagyon jó döntésnek bizonyult utólag, mivel szakítottunk.
A következő (aki a férjem) el se merte hinni, hogy ekkora szerencséje van, hogy egy garantáltan biztonságos nőt fogott ki. Nem is töprengett sokáig, fél évmúlva összeházasodtunk, és ma is együtt vagyunk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!