Miért kellene bejelentenünk a szülőknek, hogy el akarom köttetni magam?
El akarom köttetni magam, már egy ideje gondolkodunk a dolgon, csak mindig közbejött valami, de mostanra már utánajártam mindennek és hamarosan meg fogom csináltatni a műtétet.
Nagyon sokféle foggatlót szedtem már, próbáltam hüvelygyűrűt is, de mindegyiknek volt valami mellékhatása, gumiban pedig kb semmit nem érzünk, illetve egyszer már szakadt el gumi amimiatt esemenyutanit kellett bevennem és azóta azért kicsit aggódom, mi van ha megint így járunk. Szóval amellett, hogy ugye nem akarunk gyereket, ezek az indokok is közrejátszottak a döntésben. A férjemen és rajtam kívül egyedül a húgomnak mondtam el a dolgot, nagyon jóban vagyunk, feltétel nélkül megbízom benne. Tudta, hogy nem akarok gyereket, nem lepődött meg a dolgon, mellettem áll és támogat, de felvetette hogy esetleg ezt nem kéne-e elmondani anyumnak és férjem anyjának. Gondolkoztam én is, hogy anyának elmondom, ő is tudja a gyerekekkel kapcsolatos érzéseimet, de nem feltétlen akartam őt ezzel traktalni vagy hát nem is tudom. Férjem édesanyja viszont nagyon akarna unokát, abortuszellenes is és biztos nem repdesne az örömtől.
Se én, se férjem nem gondolja úgy, hogy ezt be kéne jelenteni a családjainknak vagy a “jóváhagyásukat” kellene kérni a dologgal kapcsolatban. A döntésünk vége az lett, hogy nem mondjuk el, ez a mi magánügyünk.
Azonban kíváncsi vagyok ki hogy vélekedik a témáról (már nem maga a műtétről, hanem arról h elmondaná-e) vagy esetleg volt-e valaki hasonló helyzetben? Ha igen, hogy döntött?
Mennyire szomorú, hogy valaki csak azért vállal gyereket, hogy legyen aki öregkorában zsömlét hoz neki... Más meg milyen boldog attól is ha a gyereke elérte az álmát és a világ túlvégén él és 2 évente jön haza 3 napra...
Van akinek meg nem a gyerek az élete beteljesülése, mert anélkül is köszöni, de nagyon boldog....
Minek jön válaszolgatni egy ilyen kérdéshez az akinek ebbe semmi belelátása és csak károgni tud?
Imádom, hogy itt sokan azt hiszik jobban ismernek engem, mint én magam és jobban tudják nekem mi a jó, mint saját magam....
Annál nevetsegesebb és szánalmasabb “érvet” meg gyerekvállalás mellett még nem hallottam, mint ezt az “Oregkorodban majd egyedül leszel” dumát. Azt hiszitek csak az lehet egyedül, akinek nincs gyerek?! Ha tudnád hány olyan embert ismerek, akinek a gyereke évek óta felé se néz.. Akinek a gyerekentöbb ezer kilométerre lakik stb stb.
Nem fogok azért szülni, hogy legyen akit ugraltassak öregkoromban és elég sajnálatára méltó, ha valaki tényleg emiatt szül.
Csak mert nem lesz gyerekem, egyáltalán nem jelenti, hogy egyedül leszek! Mellettem lesz a férjem, vannak barátaim, testvérem stb stb. Épp annyi erre a garancia, mint arra, hogy az lesz egyedül, akinek gyereke van. Egy gyerek sem marad élete végéig a szülei mellett, ezt jobb ha tudod.
Anyukám pedig nem akadna ki, hisz tudja jól h nem akarok gyereket, mióta beszélni tudok ezt mondom és ez az érzés csak napról napra egyre erősebb bennem. Ettől nem tartok, csak lévén h felnőtt nő vagyok es ez a magánügyünk, nem gondolom h el kellene neki mondanom, de még atgondolom.
Ja és de, a férjem is gond nélkül elköttetné magát és ha az egyszerűbb és “kisebb” műtét, akkor valószínűleg így lesz. Köszi még egyszer, aki felhívta erre a figyelmem.
Tudom, hogy már írták, de valóban gondoljátok át, a férfiak elkötése kevesebb kockázatot rejt magában, ambulánsan is elvégezhető a beavtkozás ilyenkor pedig lényegében nem is altatás van, hanem kábítás.
Amúgy ha akarjátok elmondjátok, de nem kell. Ez a ti dolgotok, a ti felelősségetek. Én lehet csak azután mondanám el, miután már túl vagyunk a dolgon, hogy addig se kelljen hallgatnom az esetleges ellenvéleményeket.
#26: Ohh köszi a jóslatokat, esetleg megmondanád honnan vettél jósgömböt, amiből ilyen hasraütésszerűen kreált dolgokat tutibiztosra tudsz állítani? :) Én is igényt tartanék egy ilyenre.
Melyik része nem világos annak, hogy magasról teszek arra ki mit gondol a műtétről?! Ez a MAGÁNÜGYÜNK! Pont. Nem arra voltam kíváncsi ki mit gondol róla, nem értem miért OFFoltok.
Továbbá egyikunk sem fogja meggondolni magát, se 5 év múlva, se 10 év múlva, se 15 év múlva. És 40-41 évesen tudod ki az öreg... Ti már most besavanyodott, rosszindulatú emberek vagytok, nem kell hozzá 10 év. :D Ennyire faj nektek, hogy valaki gyerek nélkül is képes élni és anélkül is van célja és értelme az életének? Szánalmas.
Empátia, elfogadóképesség nuku. A gyerekeiteknek is majd ezt tanítjatok?! Hogy legyenek rosszindulatúak, szemelyeskedjenek és primitív stílusban nyilvanuljanak meg annak irányába, aki másképp meri élni az életét, mint ahogy azt ő elképzelte? Bravó!
Kedves Kérdező!
Mint látod, sok itt a sutyerák, de nem kell velük foglalkozni!
30+ évesen el kell jutni már odáig, hogy ne érdekeljen mások mit gondolnak, nyugodtan mondd el mindenkinek, hogy ezt akarod és ezért akarod, és ha valaki nagyon hepciáskodik (pl. anyósod), akkor ugye tudod mit kell mondani? :)
Pofád lapos, puttana!
A te tested, a te életed, ebbe nagyon maximum a férjed szólhatna bele, de ő láthatóan egyetért veled.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!