Ha neked lenne gondozásra szoruló idősebb családtagod, te megápolnád vagy elhelyeznéd otthonban?

Általában jó otthon akkor sikerülhet, ha az idős ember házát/lakását "beviszik" a dologba, az otthon tulajdonába kerül, ez az ára. Mármint annak, hogy egyáltalán bekerült. Utána még vonnak a nyugdíjából az ellátásra.

Szóval nem egy egyszerű menet, barátnőm van most ilyen helyzetben, úgyhogy most "napra kész" leszek a témában pár héten belül.

Egyet már találtak amúgy, 7 milla csak az, hogy bekerüljön az idős nagynénje. És valszeg a nyugdíja nem lesz elég, tehát még ki kell egészíteni azt is, havonta.

(Előző voltam).

21-22: Igen, ezekkel ez a baj, hogy elveszik a lakása, tehát se lakhatása, se pénze, nagyon kiszolgáltatott lesz utána, nem lehet már "visszacsinálni", ha mégsem olyan "rózsaszín" minden, mint ahogy elsőre kinézett...

Persze, van, hogy nincs más megoldás.

és azzal vajon kinek van gondja hogy bemegy egy otthonba? azokat a válaszokat húzták le... de persze itt vannak a mintagyerek-mintaanyák, akik egyszerre mededzselik a unkát, háztartást, gyereket, meg egy idős, romló állapotú beteg embert. persze. nekem meg két fejem van.

láttam tizenkét-három évesen egymás után meghalni tüdős nyavalyákkal két nagyszülőmet, meg láttam az anyám kétségbeesését, aki jó ha három naponta egyszer el tudott mosogatni, és hetente kb kétszer beszélgetett a gyerekeivel(velük, 13 és 9), mert az apám rásózta ezt a két, értelem nélkül maradt roncsot, időtlen időkig részmunkaidős ápolót se volt hajlandó melléjük fogadni, és ő maga meg jó elhúzott dolgozni, mert az kényelmesebb mint szembesülni vele hogy mibe keverted a családodat. apám nézőpontjából igen, tényleg megoldható hogy bérelsz egy csomó gépet, kórtermet építesz a helyből ami az otthonod volt, és elveszíted a gyermekedtől a barátaidig minfenkidet, vagy csak kialakítod ezt a helyzetet, rásózod másra, te meg lelépsz a francba

Értem, tehát én egy hazug mintaanya vagyok, ha képes voltam megoldani.

Nem mondtam, hogy mindenki tegye ezt, sőt... de a kérdés az volt, ÉN ápolnám-e. Erre pedig a válaszom igen, akkor is, ha neked, 25, ez nem tetszik. Nem ment rá a házasságunk, sőt. Nem látta kárát a családi életünk, sőt.

Sajnos mi nagyon rosszul oldottuk meg...

A néhai nagymamámra magunk vigyáztunk, próbálkoztunk öreg otthonnal is, de nem tetszett neki, kihoztuk.

Nem akart hozzánk költözni, mert ,hogy városban nem szerette volna eltölteni az utolsó éveit. Mivel viszonylag közel lakott hozzánk, (autóval 30 perc) abban állapodtunk meg, hogy ápolót veszünk fel hozzá, mellette mi heti 2x átmegyünk 1-2 órára kitakarítani, bevásárolni neki és beszélgetni.

Teltek a hónapok, az ápolóval túl közeli lett a viszonya; az elején nem csináltunk ebből gondot, viszont amikor már az ápoló is vele lakott kvázi elkezdtünk gyanakodni.

A hátunk mögött eltartási-szerződést írattatott alá a nagyanyámmal, plusz a végrendeleten is módosított...

Rá fél évre a nagymamám meghalt. (Nem zárható ki, hogy a kedves "ápolóknak" volt köze a dologhoz...) A nagymama házát kifosztották a családjával, a mai napig nem kaptuk vissza a családi "ereklyéket"... A rendőrség nem tett semmit, csak lezárták a házat. Mi nem örököltünk semmit (bár nem erre mentünk, szeretetből segítettünk). Viszont mivel a mi városi lakásunk 25%- a a nagymama nevén volt, arra is rá akarta tenni a kezét az a féreg. Végül "beérte" a vidéki házzal és a mama félre tett pénzével, plusz az értékes antik bútorokkal/ festményekkel.

Csak arra akartam kilyukadni, hogy mocskos egy világban élünk.

Az egyik idősekotthonában, ahová elvittük mamát, az orvos egyből felmérte, hogy mennyit ér a nagyi ingatlana...

Szóval, az a legbiztosabb, ha vagy csak is a ti házatokban van ápolva az öreg, vagy egy olyan idősek otthonában, amiről fixen lehet tudni, hogy nem fognak kizsákmányolni.

Mindenkinek a válaszát nagyon lehúzták, de azokét jobban, akik maguk oldották meg vagy a házi ápolást választották.

Ami azért "vicces" számomra, mert az még értem, hogy valakinek az intézeti elhelyezés elvből nem elfogadható, de egy idegen miért akar mást elítélni azért, mert NEM rakja otthonba a szeretteit??? Ok, értem, sok családnak ez túl megterhelő, és értem, sok a munka és a stressz miatta, és rossz látni egy hanyatló családtag vergődését. DE! Mi köze ehhez idegeneknek? Ha megoldják, hát megoldják.

És ne tegyünk már úgy, mintha azokban a "jó" otthonokban olyan jaj de nagyon körülugrálnák az időseket, meg lenne akár csak elégséges szakápolás meg orvosi ellátás meg ilyesmi, mert a legtöbb helyen bizony nincs - még a "puccos" helyeken sem!

Persze, van olyan idős is, aki önként az otthont választja ilyen-olyan okokból, van, aki pedig a saját környezetében akarja leélni a maradék éveit! Minden élethelyzet, minden család egyedi, el kellene fogadni mindenkinek a saját döntését, nem pedig kéretlenül ítélkezni!

Nekem csak az nem tetszik, amikor az idős rokon ellátását otthon megoldók azokról, akik viszont az otthont választják, a válaszukban gyorsan meg is ítélik a másik tábort (nyugtatgassák csak magukat a szakszerű személyzettel, "jó" otthonnal, stb.).

Tehát nem az otthonápolással, nem is az otthonbahelyezéssel vana gond, hanem azzal, hogy akik otthon oldják meg, sokszor (nem mindig nyilván) nagyon erősne megítélik a többieket, kitalálják a motivációikat, stb. anélkül, hogy bármit is tudnának az adott helyzetről.