Ismertek olyanokat, akik idősebb korukban váltak el?

59 éves volt egy nőismerősöm, amikor elhagyta a férjét. Nem vált el, mert az nem fért volna bele az értékrendjébe (vallásosságába), de csak úgy tudta megvédeni magát a férjétől, ha külön költözik. A férje a régi elveket követte, a házimunka a nők dolga a gyereknevelés is, persze munka után. A férfinak jár a pihenés, ha meg gond van az asszonnyal, meg kell verni.

A férje nehezen boldogult egyedül, 1 év után otthonba kérte magát, s hamarosan meg is halt.

Szüleim 51 és 56 évesek voltak, 24 év házasság után.

Én azt láttam, hogy sosem voltak annyira egy hullámhosszon, sokkal inkább társadalmi nyomásra házasodtak, mint szerelemből, gyerekkoromban sokat veszekedtek, szidták egymást nekem, szégyellték egymást, gyűrűt se viselték, külön aludtak, külön is költöztek egy évtizede. Apám munkaköre (egyházi) annyira nem viseli jól a válásokat, ezen túl valószínűleg a büszkeséget meg a langyos vízbe való belekényelmesedést mondanám fő összetartó erőnek, már amennyit én látok.

Egyik rokonom fiatalon házasodott és már nyugdíjasként vált el. A pontos okokat nem kérdeztem meg, de valószínűnek tartom hogy harmadik fél volt az oka, ugyanis gyakorlatilag azonnal összejött mással, még a válás sem volt aláírva.

Picit furcsáltam, de látszik rajta, hogy boldogabb az új partnerrel.

Van ilyen, de szerintem ritka, inkább élnek egymás mellett kb albérlőként

Nekem is van ilyen ismerősöm. 30 évig voltak házasok, de ők annyira nem illettek össze, hogy már össze se kellett volna házasodniuk. Folyton, mindenen vitatkoztak. Semmiben sem értettek egyet, mást szerettek csinálni szabadidejükben, közös érdeklődési kör sem igen volt.

A gyerekeik évekig szurkoltak a válásér, nem is értem a két szenvedő miért nem tette meg ezt korábban. Nemrég történt a válás, azóta mindketten kivirultak.