Ha neked lenne gondozásra szoruló idősebb családtagod, te megápolnád vagy elhelyeznéd otthonban?

Nekem az a véleményem, hogy egy tényleg jó otthonban sokkal jobb helyen van, mint nálam lenne:

-én nem tudok egész nap otthon lenni, az otthonban 24 órás felügyelet van

-nálam én lennék az egyetlen társaság, az otthonban lenne társaság a saját korosztályában

-én nem tudom, hogy kell bizonyos esetekben szakszerűen eljárni, az otthonban képzett ápolók vannak.

Van ilyen.

Amíg elég volt napi 1-2 órára odamenni, addig mi csináltuk.

Amióta több kell, a nyugdíját kiegészítve (jóval) megoldottuk a 24 órás felügyeletet (emellett átlag 2 naponta odamegyünk, és ha beteg vagy bármi speciális dolog felmerül, mi intézzük). Így az otthonában élhet, a megszokott környezetében, a saját holmijai között, és senkihez nem kell alkalmazkodnia, mi alkalmazkodunk hozzá.

Nem lenne szívem otthonba tenni.

- A legtöbb helyen nem foglalkoznak velük (sok a rossz tapasztalat)

- Kiszakítva a környezetéből éljen egy kis szobában, esetleg többedmagával?

- Már nem barátkozik könnyen, a mi társaságunknak meg a régi barátainak örül, de az idegeneknek már nem.

Szóval nem az van nálunk, mint sokaktól hallom, hogy fizetnek egy gondozót és felé sem néznek utána, így is sok időnket és energiánkat felemészti, de a mi családunk tagja, nekünk kell gondoskodni róla. Ő is megtenné értünk.

Más eset lenne, ha zavart lenne, nem ismerne meg, agresszív lenne stb., akkor tényleg keresnék egy intézetet, mert ha nem fogná fel, hogy ott vagyunk körülötte és figyelünk rá, akkor nem is lenne értelme, és egy zavart / agresszív embert a házi gondozók sem vállalnak (érthetően)

Elhelyezném otthonban, mindenkinek jobb így.

Nekünk is, mert lenne életünk, és neki is, mert lenne hasonló sorsú társasága, és 0-24-es orvosi felügyelete.

Otthonban helyezném el. Mi ezt meg is beszéltük anyámmal, ha ilyen helyzet adódna.

Ha rámenne a szülői ház, akkor is így döntenénk.