Szülők! Ti hogy vagytok ezzel van ilyen?
Sziasztok!
Összefutottam az egyik ismerősömmel és rákérdeztem hogy vannak a gyerekek.
Szóbakerült a nagyobbik lánya (17). Azt mondta, hogy képtelen elviselni, irritálja. Szereti mint a gyerekét, de nem szereti mint embert, mert ezt az embertípust soha nem bírta elviselni.
Mondta, hogy próbált vele "barátkozni", elvinni strandra, vásárolni, moziba stb, de mindig az a vége hogy összevesznek, mert csak felhúzza agyilag. Azt mondta, hogy világ életében utálta és kerülte az ilyen embereket.
A másik 2 gyerekkel semmi baja, más gyerekével sincs semmi baja, csak azzal az egy szerencsétlennel. A másik lánya 15, a fia 10.
Nem derült ki pontosan, hogy mi a baja vele, de nem is ez a lényeg.
Tényleg van ilyen, hogy a szülő nem bírja emberileg elviselni a gyerekét? Szereti, mert van és az övé, de egyébként nem szereti? Még nem hallottam ilyet.
Nyugodtan lehet őszintén válaszolni, anonim az oldal. :)





Nekem az anyám ilyen. Azt mondja, mi annyira különbözünk, mintha nem is a lánya lennék. Azt mondja apám vére vagyok: nagyzási mániás.
Mondjuk az apámat sem bírom.
Én csak azon csodálkozom két ilyen hülye, hogyan házasodott össze és csinált gyereket.
Anyósom meg a 3. gyöngyszem, de vele nincs semmi vérségi kapcsolat, így nem releváns mekkora marha.















Nekem a hugom mondta egyszer (akkor volt a fia 8 éves), hogy ilyen embert, mint a fia, soha nem választott volna be az életébe. De azt is mondta, hogy ettől függetlenül az életét is odaadná érte. Viszont az egész életük küzdelem, a kommunikációtól kezdve, mintha két malomban őrölnének.
Amúgy szerintem nem ritka ez a jelenség, amiről írt a Kérdező. Csak van olyan szülő, aki bevallja, van, aki pedig nem beszél róla.










Szerencsére ilyet csak a férjem két gyerekével éreztem, de azok nem vérszerintiek ugye.
A lányomra azt mondom, hogy annyira egy húron pendülünk, egyikünk elkezdi a mondatot, a másikunk befejezi. Én jobbat nem is kívánhattam volna (mármint jobb gyereket). Persze nyilván nem a klónom, neki is megvan a stílusa, a temperamentuma. De az értékrendünk annyira hasonló, én ha választhattam volna is, akkor is őt választanám.





"De egyetlen pozitív tulajdonsága sincs. Szörnyű ezt belátni, nevelni esélytelen. Az apja vére. "
Miért szültél lyannak, akinek egy pozitív tulajdonsága sincs?
Nekem még kicsi a lányom, de sokszor ami idegesít benne, az pont az, hogy azt csinálja amit én. A saját rossz tulajdonságomat kellemetlen viszontlátni.










Imádom/ imádtam a lányom, de iszonyatosan megbántott. A szívem megszakadt. Az élet mindenkit helyre rak és rá fog jönni, hogy mit tett és akkor majd újra megszakad. Jól nem járhatok.
Elnézést, ha off-oltam a témát, csak jó volt kiírni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!