Miért nem akar feleségül venni?

Jól írták ez előzőek, nem szeret eléggé!

Ezt ne úgy vedd, hogy egyáltalán nem szeret, valamit biztos érez, de nem te vagy neki az igazi.

A férjem előtt engem sem akart elvenni senki, pedig volt aki eljegyzett, a szüleimtől kérte meg a kezem. De csak parasztvakítás volt, egy percig sem gondolta komolyan.

Amikor a férjemet megismertem, akkor döbbentem rá arra, hogy mekkora tévedésben éltem: addig engem SENKI nem szeretett! Ég és föld a különbség, de erre csak akkor jöttem rá, amikor éreztem, milyen az, amikor valaki tényleg szeret. És ő nem is szarozott sokat, másfél hónap után feleségül kért.

Hogy mennyire szeret, azt a tettei és a viselkedése árulják el, nem a társadalmi konvenciókhoz való hozzáállása.

Én azon a párton állok, hogy ha a pasi immár 12 éve kitart melletted, vállaltatok két gyereket és jó apa, jó társ, akkor nem érdemes most előhozakodva békétlenkedni, konfliktusforrást keresni, kiprovokálni és ezen rugózni. Ugyanis nagyon nagy a valószínűsége, hogy az egész esküvősdi és lagzimanír nem jön be neki (ahogy nekem sem). Tehát elég nagy baj, hogyha neked az hoz egy ilyen "választóvonal" érzetet, hogy szeret-e vagy sem, hogy akar-e esküvőt és a hozzákapcsolódó cirkuszt.

Mert nem kell. Megelégszel te azzal is, ha csak a "párja" vagy...

Most már minek? Két gyerek és 12 év után?

Aki tényleg komolyan tervez veled, annak nem kell ehhez 12 év.

Saját magad "áraztad" be magad ennyire, most már ne sírj!

14:46

"Kedves pasik, és arról ugyan hallottatok már, hogy..."

Kedves nő! Arról hallottál már, hogy nő tette fel ezt a kérdést és -többnyire- nők is válaszolnak rá ezen az oldalon?!

Ne itt írjál beszédet a pasikhoz!

#18: Nem is érted, mit írtam, szóval hátrább az agarakkal.

Attól, hogy nem házasodnak, nem jelenti azt, hogy bármelyikük is ne szeretné a másikat. Aki szerint csak az szereti a másikat, aki hajlandó házasodni, az eléggé el van tévedve. Mert ha elveszi és utána kutyába sem veszi az jó? Akkor szereti, csak mert elvette? Ez a legnagyobb baromság. A többség itt tüzeli a kérdezőt, hogy biztosan nem szereti már a párja, de azt persze még mindig nem tudjuk, hogy az itt agyonszidott pasi milyen társ és apa. Jól írta valaki: addig lázítják itt sokan, amíg elkezdi ezzel piszkálni, aki ezt nyilván - teljesen jogosan - meg fogja unni, a kapcsolat befuccsol és a károgóknak lesz igazuk.

A lehülyézést pedig kikérem magamnak, jelentettelek. Ez számomra sértő, személyeskedő, tehát elfogadhatatlan. Ha nincsenek érveid, inkább ne "szólalj" meg.

Mellesleg de igen:ismerek olyat (nem is egyet), akik együtt voltak papír nélkül, minden rendben volt, aztán mégis összeházasodtak, mert valamelyik fél nyavalygott érte. Szét is mentek utána elég hamar. Érdemes volt? Szerintem nem.

"Az esküvő éppen 0 Ft-ba került, az előkészület pedig annyit vett igénybe, hogy be kellett mennünk lefoglalni az időpontot. Nem volt vendégsereg, habos-babos ruha, semmi."

Akkor mi értelme volt? Hogy legyen egy papír, ami majd megnehezíti h szétmenjetek, ha már nem tart össze a kölcsönös megbecsülés és a szeretet?