Hogy mondjam meg, hogy "visszalépek"? Ciki, vagy azért ez megérthető?

Nyáron megyek két barátnőmmel Párizsba és Angliába, ilyen szervezett út lesz. Egy nap Disneyland, egy Párizs, és a maradék 3 nap Anglia. Egy hete kitalálta az unokatestvérem, hogy jönni szeretne velünk, mikor náluk voltam, ezt mondogatta egész nap (most lesz 9 májusban). Az anyukája ismeri a hölgyet, akié az utazási iroda, és kérdezte, hogy ilyen korú gyerekek szoktak-e menni, bírják-e az egésznapos mászkálást, és megerősítette, hogy teljesen jól szokták érezni magukat. Én akkor így bele sem gondoltam, mi lenne ha jönni, szóval mondtam, hogy jöjjön nyugodtan, mert eddigis volt, hogy nálam aludt, vagy hoztam-vittem az iskolába, vigyáztam rá, stb. De most így belegondoltam, hogy egy hétig kb úgy kell viselkednem, mintha az anyja lennék... Tudom, eső után köpönyeg, de akkor eszembe sem jutott, hogy pl. így nem mehetünk el este borozni, a buszozást sem alhatom át altatóval, mert ott lesz, és figyelnem kell rá, esténként sem dőlhetek be csak úgy az ágyba, mert segíteni kell neki fürdeni, öltözködni, pakolni.

Közben meg bűntudatom van, mert ez lenne az első nyaralása (amúgy csak a Velencei-tóhoz szoktak menni, vagy a Lupa strandra, nincsenek annyira eleresztve anyagilag). Nagyon várja, múltkor megszámolta, hány nap van addig, mennyi ideig leszünk ott, stb.