Gyerek vagy szerelem? Megérthető vagy elítélendő, ha valaki elhagyja a gyerekeit, a szerelemért, melyben sosem volt része?

Ha a gyerekeiről a továbbiakban is gondoskodik, akkor nem ítélem el. Ugyanis ha a szülő boldogtalan, az a gyereken csapódik le, ha viszont boldog, a gyerekeivel is kiegyensúlyozottabban tud bánni.

Elítélendő! Minek szült akkor ez az illető egyáltalán? Egy férfi vagy nő sosem lehet fontosabb egy saját gyereknél!Vagy talán mégis?

A gyereket soha, semmilyen szerelemért nem szabad elhagyni!!! A szerelem múlandó, a gyerek örök! Ráadásul a lekiismereted is fellázad előbb-utóbb. A gyereknek szeretet, állndóság kell, előbbre kell helyezni az önös érdeknél. A szerelem bármikor megjöhet, de sohasem mehet a gyerek rovására!!!

miert hagyna el attol a gyerekeit, hogy a tarsat elhagyja? En mar lattam nagyon "szep" megoldasokat a vallasra, pl az en szüleim eseteben is. Szerintem ez intelligencia kerdese, es igaza van az elsönek, a gyereken csapodik le, ha a szülö boldogtalan. Rengeteg gyerektöl hallottam, hogy bar inkabb elvaltak volna a szülei, mint gy nem boldog csaladban felnöni. A gyerekek a legfontosabbak, de nem kell egy haztartasban elni velük ahhoz, hogy ezt erezzek. Az en szüleim pl a valas utan is mindig mindent megbeszeltek, ami velünk volt kapcsolatos, minden "satoros" ünnepet együtt ünnepeltünk, jokat tudnak beszelgetni, nevetni, bar külön persze nem talalkoznak. Mindketten bent voltak nalunk a korhazba, amikor en, vagy a battyam beteg volt, amikor a növerem szült, es minden minket erintö problemaban közösen vettek reszt, mint amugy. Mert ök vallaltak ezt, amikor ugy döntöttek gyereket akarnak.

Én szeretném, ha a szüleim elválnának. Bár én már 24 éves felnőtt vagyok és félig külön élek, de szörnyű látnom, hogy anyu boldogtalan, apám rossz vele, anyu csak panaszkodik, sír, nem ilyen életet érdemelne, megérdemelne egy olyan társat, aki viszont szereti, és ne kéne egy ilyen jégszobor mellett szenvednie. Míg kicsi voltam, akkor is sokat veszekedtek, rossz volt hallgatni, nem volt boldog gyerekkorom, mert miután kiveszekedték magukat egymással, rajtam töltötték ki a maradék mérgüket, és irigyelték a sikereimet, boldogságaimat. Anyu utána bocsánatot kért mindig, de apám soha, sőt, még jobban ellenem tett mindenben, amit önerőből értem el, és ő is el akarta érni, de neki nem sikerült. Jó lett volna, ha elváltak volna, de még most se lenne késő. Nem akarom, hogy anyu ebbe belebetegedjen.

Ezek szerint olyasvalakitől vannak gyerekeid, akit nem szerettél? Gratulálok! Most akkor a gyerekek isszák meg a levét. Bár lehet hogy jobb egy ilyen "szülő" nélkül. Meg sem kérdezem nő vagy-e vagy pasi, hisz egyértelmű.

Nem ítélendő el, de meg fogod bánni.

Ez gyönyörű!!! 9.44-es vagyok. Úgy látszik, itt az őszinte és korrekt válaszokat a lecsóba söprik. Csak tudnám, ki teszi ezt? Elég szégyen!