Végleg elhidegültünk? Vagy mi ez? Vagy sose volt szerelem? El vagyok keseredve.
EGy család vagyunk, gyerekekkel. Max. 10 éves házasság. Volt velem goromba többször, s (tudtommal) egy ízben megcsalás is részéről még régebben, amit én nehezen tudtam benyelni, de végül is együtt maradtunk, s úgymond újra kezdtük. Lehet, hogy ez nem sikerült jól, de nem tudom. Mindent megpróbáltam, de a tüske megmaradt. S közben ő ugyan nem csalt többször, de ő sem lett már a régi velem, csupán rövidebb időkre. Teltek az évek, és száradt ki a kapcsolatunk. Most kezdek rájönni, hogy lehet, hogy ez az ember engem soha nem is szeretett!?!? Vagy mi történt? Ha kérdezem, azt mondja, hogy de igen. De ezek csak szavak, nem érzem igaznak. S nem is néz a szemembe közben.
Lassan elfogadom már, hogy elcsesztük. De most abban a stádiumban vagyok, hogy kiszáradtam lelkileg. Borzalmasan elkezdett hiányozni egy férfi, aki tényleg szeret (nem konkrét, csak a képzeletemben). Már a személyiségem is deformálódott, megkeseredtem. Úgy érzem, annyi mindent raktam bele ezekbe az évekbe, a közös életbe, de már a válás is elfogadhatónak tűnik a szememben. A gyerekek, a közös vagyon miatt nagyon nehéz a különválás, de a legnehezebbje ott van, hogy ő nem enged el. Én már mentem volna. Van, hogy gorombán megfenyeget, hogy nem hagyhatom el. Máskor kétségbeesik, hogy ő belehal, ha elveszem a gyerekeit. Szeretni viszont engem nem képes, hiába mondja, nem hiszem. Én viszont így teljesen összeesem lelkileg.
Egyszóval borzalmas vele együtt élni. Lehet egyáltalán újra beleszeretni valakibe? Nekünk ez lenne a legjobb. Kicsit hulye a kérdés, tudom. Vagy mi a fene lehet velünk? Van ötletetek? Milyen ez a szitu kívülről olvasva?
Dettó!
Velünk is ez van csak fenyegetőzések nélkül.Kihűlt de csak szerintem szerinte tök normális ha csak fél évente vagyunk együtt és teljesen semmibe vesz!Muszáj lesz lépni neked is.Vagy iszonyú megkeseredett ember leszel és nem tudsz majd örülni semminek.Nekem már az elhatározás meg van csak lépni kell.Nem könnyű gyerekkel és lóvé nélkül.:(
Szerintem neki a megszokás van és azért nem akar elengedni.De ez már halott ügy!Nem lehet valakibe ujra beleesni szerintem.
Nálunk ugyanez van,de mi még csak 3 éve együtt,és két gyerekkel.... Aztmodja,amikor kihuzom belőle hogy szeret,de nem érzem. Nrem hiszem.Mit ér a szeretet ha nem mutatják ki??
Ma legalább eljutottunk oda hogy bevallotta hogy egy "pajzsot" vont maga köré,amin nem enged át,hogy ne sérüljün amikor kibukok a viselkedése miatt,és a nyakába zuditom minden bajomat...ennek meg mi értelme? Ha normálisan szeretne,nem kéne pajzs se.
Egyetértek azzal hogy az ilyen emberek szerelmét nem lehet visszahoditani...bár én még reménykedem. Lehet 7 év mulva ugyanott leszek mint te.
Szerintem te elég időt vártál,ez jobb már nem lesz.A gyerekek gondolom már nem picik,huzz el. Lehet hogy egy szép nap majd ő is megköszöni neked,hogy ujra szerethet valakit. Igazából.
Sajnálom, látom van más is ilyen elcsigázott helyzetben. Sajnos, nekem sem jutott jobb eszembe, mint a válás. Mégha nagyon fáj is. Bár erőm még nincs meg hozzá, na meg persze a bátorságom sem. Nem anyagilag, hanem óvatosságból. Van saját lakásom, van tehát hova mennem, állásom is, szóval nem az anyagiak tartanak. Két dologtól félek: egyrészt hogy férjem tényleg beváltja ígéretét, azaz, hogy bántani fog minket (igen-igen, a gyerekeket is: mondván, ha az övé nem lehet, akkor másé se legyenek....ezt mondta többször is), volt már priusza bántalmazásért, mint egy ideje megtudtam, tehát nem lehet ezt kizárni, másrészt pedig attól, hogy tényleg nem akarom elszakítani őket egymástól, hisz ő is sokat tett bele, hogy családunk lett.
10:06-os és 12:49-esnek írom.
Gondolod vagy gondoljátok, hogy egy ilyen elhatározás csak merő unalomból születik meg egy emberben? Az, hogy az elkeseredettség már átírja a személyiséget, az normális? Én egy abszolút optimista, "ide nekem az oroszlánt" típusú ember voltam, most viszont ..... S nem azért mert nélkülözöm vagy ilyesmi, hanem mert olyan ember van mellettem, aki többször megalázott, egyszer megütött és megcsalt, s párszor átvert, s hazudott rólam. Én pedig - mivel szeretek esélyt adni az eltévelyedett embernek, másnak is, nemcsak a férjemnek - átgondoltam, és adtam neki/ill.nekünk is még egy esélyt. Elég naiv lélek tudok lenni, ha szeretetről van szó, de azt hiszem ezt nem érdemeltem ezek után.
Idővel néhány gorombaságot leszámítva, megcsalás, pofon, egyéb megaláztatás már nincs (gondolom, mert rájött, hogy azzal tényleg elűz), maradt helyette ez a semmi, ez az érzelmi nihil. Így vagyok kérem szépen büntetve valamiért. De még nem jöttem rá, miért...
Kedves kritikusaim: ezek után is így gondoljátok, hogy nem tettem még eleget ezért a kapcsolatért korábban???
A ragaszkodásával kapcsolatosan pedig miről beszélünk? Mondani könnyű, kimutatni pedig csak annak nehéz, aki valójában becsapja magát és a másikat is. Nem, ő valójában nem akar messze lenni a gyerekeitől. Őhozzájuk ragaszkodik. Na nem azért, mert élvezettel foglalkozik velük, nem, dehogy! Az az én dolgom csak, szerinte. Na mindegy. Ő szereti őket, ami elég is lenne, ha engem is szeretne egy kicsit, s nem csak a kényelmét kiszolgáló tenyésznőstény lennék számára. Ennyi.
Mellesleg nem vagyok idős, sem iskolázatlan és nem vagyok rút sem, sőt... Ha akartam volna, léphettem volna, de a félrelépés nem az én műfajom. Sőt, még féltékennyé sem tettem őt soha, csak azért, hogy viszont bántsam. Mondjuk azzal tisztában van, hogy hamar "elkelnék", ha lépnék, s talán ezért is nem akar könnyen elengedni. Nem tudom.
De a lényeg: én nem ezt akarom. Szeretném őt visszakapni, a szerelmét. Ami úgy látszik végleg elmúlt részéről. S én ezért vagyok szomorú, s talán mégjobban azért, mert ami felé tartunk most, az igen, sajnos a gyerekeink életébe is csúnyán belepiszkít majd. :-(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!