Gyerek vagy szerelem? Megérthető vagy elítélendő, ha valaki elhagyja a gyerekeit, a szerelemért, melyben sosem volt része?
Kedves 11:03! A kérdező a párja mellett a gyerekeit is el akarja hagyni, erről szól a kérdés. Te sem örülnél, ha egyszercsak lelépne az édesanyád és nem hallanál többet felőle.
Én soha nem lennék képes elhagyni a gyermekeimet. Még ha kenyéren is vízen kéne éljek, hogy felneveljem őket, akkor sem! De nem is értem, hogy miért is kell a szerelemért elhagyni a gyerekeket? Az oké, hogy a párodat otthagyod, de a gyereket miért nem viszed magaddal? Vagy netán az új párodnak gyerekestől már nem kellesz? Mert akkor ki kell ábrándítsalak, ez nem szerelem.
Végigolvastam amiket írtatok, és akkor most ennek fényében írom e sorokat, ki- ki vegye ki belőle ami számára kérdéses volt.
27 vagyok és nő és anya.
Rossz gyermekkor, apa iszik, verekszik..brutális. Ideg összeroppanás 13 évesen, többször is, majd nevelőotthon 1 évig, majd a szülők bizonyítják, megváltoztak..újra otthon, de nem változott semmi, csak kifelé kell játszani jól. 17 évesen szökdösöl, gyűlölsz otthon lenni, kábítószer, öngyilkosság alkohol...minden, csak értelme nincs. Majd jön egy fiú..Nyugalmat áraszt-kedves és ami fő-önálló. Megnevettet, látod benne a kiutat ebből a nyomorúságból, ahol nem kellesz senkinek és nem tartozol sehová. Persze a fiú buta, tanulatlan egyszerű lélek, de szeret s mindent odaadna érted. 17 évesen még abban az évben gyámhivatal engedélyével hozzá költözöl, mert mindenhol jobb, mint otthon. Terhes leszel...hmm..mit csinálj? Életednek vége van értelme, egy gyermek akit szeretsz majd s aki téged is szeretni fog. Mindenki mondja vetesd el, de te hajthatatlan vagy, s megtartod. Kis 4 személyes esküvő, szegényes albérlet, s jön a baba, de te boldog vagy, ő az életed, végre van kiért élni.
Megszületik..kislány, gyönyörű egészséges...szegényen de boldogan éldegélünk, míg nem kiderül, be kellene fejezned a sulit, mert sehol sem alkalmaznak Gyes után, elmégy hát tanulni...iskola-gyerek...de jól működik, azt hiszed révbe értél...de akkor a férjed megunja, azt mondja ő nem érett erre, nem kell neki a gyerek, nem kellesz te se!
Elengeded, menj hát...s neveled egyedül a gyermeket. 9 hónap után a férjed visszatér s közli szeret és akar titeket, a nagy kibékülés következménye egy újabb gyerek, de amikor a második gyerek születik már véges a kapcsolatod, nem jöttök ki, ő egyre többet marad ki, a pénzt nem adja le, s látod nem haladtok egyről a kettőre. Végre elvégzed az iskolát. Míg a férjed fizikai munkát végez addig te egyre törsz fel egy cégnél, ahol kis idő múlva vezető beosztásba kerülsz. Oka van ennek is, mert a munkába menekülsz. 26 éves vagy, két gyerek anyja 10 és 8 éves gyermekeiddel jó a kapcsolatod, de a férjeddel már 8 éve nem működik a dolog, de te azt mondod, anya vagyok, és nem érdekel más, csak a gyermekeim.3X annyit keresel mint a férjed, mindenhova hívnak, s egyszer csak megismersz valakit...aki...hát ez a szerelem, ez a más, ez az amit nem tudsz nem érezni és csak úgy továbblépni.
Sok találka, a férjed 37 éves a szerelmed veled egyidős, hasonló gondolkodás, művelt, míg otthon azt kapod: -kussolj el, hülye k...
Arra gondolsz mit tegyél, a férjed egyre rosszabb, bevallasz mindent elé állsz, s kéred éljetek nyitott házasságban, mert boldogtalan vagy, megteszel mindent ugyanúgy, mint eddig, de engedjen néha el és ne akarjon tőled "úgy" semmit, mert képtelen vagy rá. Őszinteségedért verést és üldözést kapsz cserébe, majd pár nap alatt 4X erőszakol meg. A gyerekek nem tudnak semmit, nem előttük csinálja, s mivel szeretik nem rombolod az ő képét. A lakás, a vagyon minden az övé mit tegyél???Mit is tehetnél? Beadod a válópert lesz ami lesz.... S egy napon mész haza nyugodtan s mi történik? Ki vagy pakolva a lakásból, mehetsz ahova akarsz. Szólingatod a gyerekeidet, de azok nem figyelnek rád, az apjuk teletömte a fejüket, sírnak ugyan, de látszik, hogy szívesebben maradnak apjukkal.
Elmész hát...de nincs hova menned...Egy rokon! Odaköltözöl míg helyre jönnek a dolgok...hogy mi van a szerelmeddel? Mindeközben mindenben támogat, de a férjed kétszer akkora, s ráadásul nem egy értelmiségi, hiába akar vele beszélni lehetetlen.
Most ott tart a dolog, hogy elváltunk, a gyerekek nála, már 5 hónapja. Minden 2. hétvégén elhozom őket, s jó is a kapcsolat. A párommal időközben összeköltöztünk. De elítélnek ha meghallják, hogy van két gyerekem s nem nálam vannak. Elítélnek a szülei a barátai stb. Őt nem érdekli, de kérdem én; mi jogon törnek pálcát más feje felett?? A gyerekek elfogadták ezt a helyzetet, szeretik a párom, sokszor vannak itt, azóta a férjem is megbékélt, új "felesége" van, aki olyan mint ő, annak is vannak gyerekei, így ott most lett 4 gyerek, s jól vannak. Mindenki engem ítél el, ugyanakkor nem volt választásom, ő nem adta volna a gyerekeket, míg élek menekülnöm kellett volna, s a gyerekei a mindenei lettek időközben. Szeretem a gyerekeimet, ha bármi lenne az életem adnám értük, de be kell valljam, soha életembe nem voltam ilyen boldog, mint most, amikor az ember azzal élhet akit szeret s aki viszont szereti.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!