Gyerek vagy szerelem? Megérthető vagy elítélendő, ha valaki elhagyja a gyerekeit, a szerelemért, melyben sosem volt része?

Hát, dől belőled a rosszindulat továbbra is. A munkahelyen nem garantált a siker, ugyanúgy ahogy az életben sem, ez egy hasonlat volt. A munkahelyen sokat kell letenni az asztalra, mire észreveszik a hozzáértésedet, s még akkor is kell hozzá szerencse, jó időben jó helyen szót szólni.

Ez egy felelősségteljes munka, kívánom, hogy egy napot tölts el a bőrömben, s meg tudod, nem is olyan egyszerű dolog ez. Sajnálom ha a te életed nem úgy alakult aogyan szeretnéd, de az én életemre ne irigykedj, egy nyomorult pozíció miatt, mert nem érdemes, nem ettől lesz az ember boldog.

Ha nem a kérdésre válaszolsz, akkor ne írj semmit. Semmi bajom azzal, ha te az elítélendő kategóriához tartozol, akkor írd le, fejtsd ki a véleményed, érveld azt meg, de nem kell kommentálnod az "életet", mert hidd el, többet tudok róla, mint te.

15:01! Ha a véleményed mellett kitartasz, miért törlöd azt ki? S egyáltalán, nem tudom én itt még sose kérdeztem semmit, hogy lehet, hogy egy egy válasz eltűnik?

Utolsó hozzászólónak, köszönöm az összegzést, a bíztatást, sok sikert kívánok neki én is viszont.

Kedves 16:42

Köszönöm a tájékoztatást, kipipáltam, most már látom valóban:)

Nem vitatkozni jöttem erre az oldalra, kérdésem volt, választ kaptam. Köszönöm a véleményed, ugyanakkor a gyerekeim nem csecsemők, 10 évig korrekt módon neveltem őket. Ismerem mi az " fáj a hasam.." A félelem szót szerintem ne használd, ha nem tudod mit jelent...

Az, hogy enyelgek a párommal? Hívd enyelgésnek, ha neked így tetszik a simogatást beszélgetést, gondolom nem a sexre gondoltál, mert azt az ember többnyire nem a gyerekei előtt teszi. Rosszul ítéled meg a helyzetet, magamat meg nem ismétlem, amiket eddig leírtam, úgy vélem kellőképpen kitárulkoztam ahhoz, hogy megfelelőképpen reagálj az irományaimra, de ez is egy vélemény. Elfogadom és megköszönöm.

16:42!".MErt ha tényleg egy olyan állat ahogy előadtad,akkor honnan tudhattad egyetlen percig is hogy rajtuk keresztül nem akar bosszút állni rajtad? Mondjuk azzal hogy őket bántja... "

Erre még muszáj reagálnom neked!

Ha valakivel 8 évig együtt élsz, talán megismered annyira, hogy el tudod dönteni, mire képes és mire nem egy adott helyzetben. A gyerekek a mindenei, lovacskázás, horgászás, ami belefér...ezt láttam, ebben a házasságban csak én voltam szenvedő alany, s nem a gyerekek, a lányok nem érzékeltek ebből semmit, én nem panaszkodtam, főleg nem egy gyereknek, de másnak sem, elfogadtam és nem is változtattam volna, ha nincs segítségem aki erőt adott, hogy merjek lépni, s ne éljek le így egy életet. Alapjába véve nem agresszív ember, csak köztünk olyan ellentétek voltak, hogy ez sajnos idáig fajult. Lenézett engem s állandóan azt hallgattam, hogy ő emelt ki a szar...ból.

Itt ugye anyámékra gondolt, na ja, igen kiemelt a szarból és beletett egy másikba. Idősebb volt nálam, 9 évvel, felmérhette volna, hogy menekülök ebbe a kapcsolatba,de nem vagyok szerelmes, magam meg még csak gyerek voltam. Miután idősödtem s tanultam, kinyílt a szám s már nem hagytam, hogy állandóan lekezeljen. Nem akartam már, hogy állandóan ezt hallgassam, amikor mindenhol máshol értékes embernek tartottak, akkor otthon miért vagyok egy senki a szemében? Ő maga az építőiparban dolgozik, én irodára kerültem ez sem tetszett neki, maradjak csak meg buta lánynak, mert ő addig érezte jól magát. Na mindegy, már megint hosszúra nyújtom, pedig csak az a lényeg, hogy az ilyen szűklátókörű emberekből van már nagyon elegem.