Rossz ember vagyok, ha nem akarok segíteni abban a tesómnak, hogy újra a család része legyen?

Az utolsónak teljesen igaza van.

"...nem akarna beállítani hozzájuk ezzel így hirtelen."

És tőled mit vár a húgod, te mondd el a szüleiteknek, hogy igazuk volt mindenben, amitől óvni akarták, az bekövetkezett, és most lakást és új eltartót keres, és ők az elsőszámú és egyben egyetlen jelöltek a címre? Ez tényleg sokkal jobban fogja kivenni magát...

Én megértem az aggályaidat, neked nem voltak szeető szüleid, most kaptad meg mindazt, ami gyerekként járt volna érzelmileg, és most veszélyben érzed mindezt. NE aggódj, mert amit kergetsz, az ábrándkép, te is csak addig vagy jó, amíg olyan mintaképet mutatsz, ami nekik tetszetős, és téged is ugyanúgy eldobnának, ha bármi hibát vétenél (sőt, édes jó anyád esetében hibáznod se kellett, mégis ellökött magától, amikor a nevelőapádat hagyta ellened garázdálkodni). A húgod ettől teljesen független, és én a helyedben nem ártanám bele magamat az ügyeikbe.A hugi nagylány, ahogy eddig elég érett volt, hogy lerendezze velük a kapcsolatát, most legyen elég nagylány ahhoz is, hogy helyrehozza, már ha lehetséges, mindezt, pláne, hogy tul. képp a nyakukba akarja magát varrni gyerekestől. Nem a te dolgod ebben mediátort játszani.

Kérdező, egy fiatal anya a segítségedet kéri, hogy helyrehozza a hibáit, te pedig tartasz attól, hogy nem fogsz tudni társasozni meg nyaralni két s**gfejjel akiknek SEMMIT sem számítasz...

Ebben a helyzetben rá se néznék a szüleimre és szállást biztosítanék a tesómnak és a gyerekének amíg össze nem szedik magukat, vagy segítenèk megtenni azokat a jogi/ gazdasádi lépéseket amivel biztonságban lehetnek. (Kifejezetten élvezném ha áron alul eladhatnám az autót amit a szülők adtak és a pènzt a húgomnak adnám. Egy közös nyaraláson ecsetelném a sztorit, miközben faképnél hagyom őket - de én haragtartó vagyok, ez az én jellemhibám).

Megértem hogyha nem vagy jóban a testvéreddel és emiatt nem érdekel a sorsa, de a szüleidet mindenképpen hanyagold mert első adandó alkalommal a képedbe köpnek majd.

Becsapod magad, mert ez nem az a szeretet amit gyerekkorodban érdemeltél volna. Az lett volna az, ha a nevelőapád családtagként kezel, vagy anyád kizavarja a lakásból a férjét ha làtja, hogy ordibál veled. De egyik sem történt meg.

A szüleid felszínesek mert nekik nem a jellem fontos, hanem a stàtusz és a teljesítmèny, ostobák mert nem értik mit rontottak el - de nem is érdekli őket - és önzők mert nekik csak a saját boldogságuk fontos - az nem érdekes kinek milyen kàrokat okoznak vele.

Neked pedig megadatott a lehetőség, hogy eldöntsd: mindez mennyire teszi őket rossz emberekké és szeretnél-e olyan lenni mint ők?

Ú, én teljesen megértelek, én is hasonlón mentem keresztül, már ami a gyerekkort illeti. És bár igaz, hogy a húgod nem tehet róla, hogy vele kivételeztek, természetes, hogy rá vetül ki a rossz érzés, hiszen ha akaratlanul is, de ő az oka annak, hogy téged elhanyagoltak.

Természetesen a nevelőapa és anyuka a hibás, de ha két testvért ennyire különböző bánásmódban részesítenek, az még rosszabb, mintha egy egykét hanyagolnának el, és persze, hogy a testvérek kapcsolata is megsínyli ezt.

Nem vagy rossz ember, csak próbáld meg ezt tudatosítani magadban, és megbeszélni az érzéseidet a húgoddal. Utána meg fogsz könnyebbülni. És sajnos a történtek alapján, egyikőtöket sem szeretnek a szülők teljes szívből, mindkettőtökkel elbántak már. De persze természetes, hogy vágytok a családra... viszont ha a húgoddal megbeszélnéd a sérelmeket, akkor együtt könnyebb lenne, mert ilyen szülőknél sosem lehet tudni. Akkor meg legalább egymásnak ott lennétek, bármi van.

Igy, hogy végig olvastam a kérdést, és a kérdező összes kommentjét..lenne néhány kérdésem a Kérdezőhöz:

Hogy tudsz eljárkálni velük bárhova is? Hogy tudsz elfogadni egy autót olyantól, aki egész gyerekkorodban piszkált és egyáltalán nem érdekelted? Hogy tudsz egyáltalán úgy tenni, mintha mi sem történt volna???

Anyád itt a legnagyobb bűnös. Na ne félj, ha én egyedül nevelném a gyerekem, és lenne új párom, aki nem fogadja el őt, hát úgy repülne kifelé az életemből mint a huzat! Anyukád némán elnézte, ahogy a nevelőapád átgyalogol rajtad, most meg jönnek jópofizni???

Persze, nincs a hugod és ezért. Ezzel legbelül te is tisztában vagy, ezért is van benned a félsz, hogy mi lesz ha a hugod kibékül velük. Tehát elmondhatjuk, hogy tisztában vagy a tényekkel, de mégis szemet hunysz rájuk??? Eladtad magad...

Hát nem tudom. Nálam rosszabb testvére szerintem keveseknek volt... (Nővérem van, 2 évvel idősebb. Pokol volt mellette felnőni, minden figyelmet/szeretetet elhappolt előlem, terror alatt tartott, volt csoportos kirekesztés, gúnyolás, megalázás, zsarolás, minden, amit akartok... Egy pozitívumot tudok kiemelni: megölni nem akart. Vagy inkább nem mert.) De tudod mit? Én nem rá haragszom, hanem a szüleimre. Mert nem védtek meg tőle, mert mikor megfogalmaztam anyámnak, hogy miken megyek keresztül miatta, annyi volt csak a reakció, hogy: "Hát mit csináljak a vele? Üssem agyon?" Hát nem, de mondjuk egy pszichológus rá fért volna, hogy kielemezze, honnan ered ez a rettenetes gyűlölet, ami bőven meghaladta a testvérféltékenységet. A szüleink homokba dugták a fejüket, és nem tettek semmit. Most meg csodálkoznak, hogy alig beszélek velük és nem vagyok kedves velük.

Ha a nővérem, ennyi év sz.rság után megkeresne kisgyerekkel együtt, hogy nincs hová mennie, én tuti befogadnám. Pláne, hogy ott az unokaöcsém, aki semmiről sem tehet.

A sztorimhoz hozzátartozik, hogy nővéremmel normalizálódott a kapcsolatom, miután elköltöztem és nem kellett összezárva egymást "ölnünk" (vagyis inkább ő engem, ugyebár) és valóban van egy unokaöcsém. Nem kérdés, hogy befogadnám őket. A szülőktől meg nem várok már semmit, terápián megtanultam, hogy nem érdemes és hogy ők is csak esendő, gyarló emberek, akik követnek el hibákat. És úgy döntöttem, nem élem az életem a hibáik árnyékában, folyamatosan keresve a kérdéseimre a választ. Van, hogy nincsenek válaszok, amelyek boldoggá tennének.

30/N