Rossz ember vagyok, ha nem akarok segíteni abban a tesómnak, hogy újra a család része legyen?
Én anyukám első házasságából vagyok, a húgom a másodikból. 7 év van közöttünk. Azt tudni kell, hogy nagyon megviselt engem anno a válás, az, hogy addig anyával szinte egész nap együtt voltunk, mindig ott volt, soha nem kiabált, veszekedett velem, mindent együtt csináltunk. Aztán egyik pillanatról a másikra ez megváltozott, lett egy új párja, aki nehezen tolerált. Pedig nem voltam soha nehezen kezelhető, a szülei is mondták neki, hogyha kisgyerekes nővel van együtt, igenis számoljon a gyerekkel. Aztán anya elég hamar terhes is lett, megszületett a húgom, én pedig onnantól még jobban háttérbe szorultam. Már alapból azzal, hogy amikor anyáék hazamentek a kórházból, én 3 hétre a nagyszüleimhez lettem költöztetve, hogy "legyen ideje összeszokni a családnak", és hiába volt mindenki kiakadva, hogy hát én is a család része vagyok, anya nem tett semmit. Később sem foghattam meg a húgomat, mert anya férje azonnal ordítozott, meg volt olyan, hogy sírt a kiságyában, bementem hozzá és ráztam neki egy ilyen csörgős játékot, hogy ne sírjon, közben berontott a nevelőapám és elkezdett kiabálni, hogy én miért ébresztem fel a gyereket és veszem el tőle a játékát... Ezer meg egy ilyen sztori van, később sem lett jobb a helyzet sajnos.
Aztán teltek az évek, én el is költöztem 18 évesen az egyetem miatt apukámnak köszönhetően, most vagyok 28 éves. Sikeres lettem az életben, világot láttam, tanultam, jelenleg építem a karrieremet és az esküvőmre készülünk. Viszont a húgommal anyáék teljesen megszakították 3 éve a kapcsolatot, de már előtte is rengeteg volt a vita otthon. Azért, mert a nevelőapám elképzelt egy jövőt a húgomnak, csak aztán ő megismerkedett egy elég furcsa sráccal. Akinek a hatására ő is teljesen más életmódot kezdett élni, ez a teljesen természetes vonal, hogy nem esznek semmi állati eredetűt, mindent próbálnak nyersen enni, mindenük bio, organikus, stb. Olyan nagyon hippis az egész. A húgom teljesen a hatása alá került 17 évesen, kitalálta hogy ő nem megy egyetemre, szabadságban akar élni, és a mindig csinos, tiptop lány elkezdett úgy élni, mint valami nomád. Érettségi előtt bejelentette, hogy gyerekük lesz, és mennyire boldog ettől, anyuéknál ott szakadt el a cérna végleg. Anya kétszer látta az unokaöcsémet, de a férje nem volt hajlandó bemenni a kórházba sem, utána sem kereste a féltestvéremet, egyszerűen teljesen összetört abban az időszakban. Azóta pedig én vagyok a "kedvenc" otthon, pl. régen anya férje abból balhét csinált, ha anya elvitt az iskolába autóval engem is, most meg simán vett nekem egy magasabb árkategóriájú autót, az esküvőszervezésnél is mondta, hogy szívesen megnéznek ők is 1-2 helyszínt anyával, ha nekünk nincs időnk, meg úgy tényleg megváltozott az utóbbi 2-3 évben a velem való kapcsolata. És igen, sokkal jobban érzem magam, gyakrabban is megyek hozzájuk, nem félévente egyszer. Pl. hétvégente mindig találkozunk, járunk együtt nyaralni, és nem arról szól a találkozásunk, hogy a húgomat istenítik. Mert régen csak ezt hallgattam, hogy ilyen versenyen volt, olyan helyezést ér el, nyelvet tanul, kitűnő tanuló, stb. Nekem is megvoltak ugyanezek, csak amikor én vágytam egy kis elismerésre, csak azt a megjegyzést kaptam, hogy "ez a dolgod, később sem fognak megtapsolni, mert elvégzed a feladatodat". Viszont amióta a húgom nincs a képben, azóta nagy szám az, amit teszek, csinálok. De most megkeresett, vagyis alapból beszélünk 2-3 hetente, néha össze is futunk, de nem mondanám szorosnak a kapcsolatunkat. Az a gondja, hogy a párjával veszekszenek sokat, szakítana, de nem tud, mert nincs pénze, hogy eltartsa magát, és a gyereket is... Anyáék pedig nem beszélnek vele, nem akarna beállítani hozzájuk ezzel így hirtelen. A segítségemet kéri, hogy beszéljek velük, próbáljam elsimítani a dolgokat, vagy legalább azt elérni, hogy hajlandóak legyenek vele találkozni.
Viszont én félek attól, hogy akkor újra a régi lemez kerülne elő, hogy ő a család szemefénye, amit én teszek (tökmindegy mit), az úgyis rossz.
Inkább komplett hülye vagy, hogy egyáltalán nézel anyád felé ezek után. Ezen nincs mit racionalizálni, a fallosz fontosabb volt neki, mint a lánya.
Valahol megértem, hogy egy pici tüske van a húgod iránt, még ha nem is tehet róla. Viszont nála elásnám a csatabárdot és javítanék a viszonyon, ha már a nevelőapád akkora phaszparaszt, amekkora és anyád is becsicskul neki. Legalább a féltesója legyen vele.
Viszont határokat kell szabni, nehogy rád telepedjen, ha segítesz, kösd reális feltételekhez, pl. estin leérettségizik, szakmát tanul,stb.
Azért nem fura, hogy egy csávó hatására így kifordult magából?
Egyet elmondhatok: nevelőapád nem,hogy Téged, a saját lányát se szereti. Az ilyen csak elvárni tud és szégyenkezni, ha valami nem úgy alakul, ahogy ő kalkulálta. Látod, hogy elfordult tőle, mintha anyagyilkos lenne...
A húgod is belátta hogy rosszul döntött, most változtatna az életén. :D
Gusztustalan hozzáállásod van, te lettél a kis kedvenc és olyannyira bele vagy zúgva anyádba meg a nevelőapádba családos felnőtt nő lévén, hogy hogy semmi más nem számít csak a "társasozós esték", miközben a fiatal csaj egy gyerekkel próbál kijutni a szerencsétlen helyzetéből. Eleve esélytelennek könyveled el. NEKED kéne segíteni. :D De ilyen gusztustalan természettel persze semmit nem fogsz tenni, pedig te csak PÓTLÉK vagy. Legyél vele elégedett. Egészségedre.
Gusztustalan vagy...
Lehet hogy nagyon rossz volt neked. Ezt sajnálom. És lehet, hogy a hugodnak jobb élete volt kb 18 éves koráig. Igen ez így van. Hibázott. De Te neked kellene annak lenned, aki segít neki. Mi a francot ártott neked az a lány? A Szülei tették ezt Veled, sőt, jobbat mondok, a Te Szüleid! A kocsit elfogadod, meg mész velük nyaralni, de a húgod meg egyedül maradt. Hát nem veszed észre, hogy most szerepet cserkéltetek? És tudod mi a különbség? Az, hogy ti már önálló gondolkodású felnőttek vagytok, nem pedig kicsi gyerekek. Mert a kicsi gyerek mit tudna tenni, ha a szülei nem törődnek vele, vagy éppen túl törődnek vele és ezt szokja meg? De te tudnál ez ellen tenni. De túl kényelemes ez neked... Van anyuka, apuka, tesó kikerült a képből és most te vagy az, aki régen a tesód volt. És ezt te pontosan tudod.
Nem értem, hogy miért bántjátok... Szegény kérdező csak nemrég kapta meg azt a családot, amit gyerekkorától erdemelt volna, valószínűleg tele van a lelke sérülésekkel, és most, hogy végre ő is fontos és szeretik, csak megijedt. Én is, sőt, ti mind kapaszkodnátok ebbe az érzésbe, nem kell álszenteskedni.
A helyedben felajánlanám a húgomnak a segítséget, de el ugyan semmit nem intéznék helyette. Elég nagylány már, hogy a kezébe vegye az életét, főleg gyerekes anyaként lehetne talpraesettebb.
Kérdező, értem hogy szeretethiányod van, de az az érzésem nevelőapád kedvessége egy "csapda".
Csak azért jófej veled mert most hogy a húgod kudarcot vallott, attól tart a nevelőapád nem lesz ki eltartsa öregkorára, ezért téged akar lekenyerezni.
A húgodra ne haragudj, ő nem tett semmi rosszat.
Az anyukádnak és nevelőapádnak pedig nézd el az eddigi hülyeségeiket - de ne hagyd hogy lekenyerezzenk. Légy jófej velük, de jobb ha sejted az ő jófejségük mögött valószínűleg hátsó szándék van.
Szerintem meg nem kell beleszólnod. Mondd meg a hugodnak, hogy egye meg amit főzött.
Ha annak idején olyan nagylány volt, hogy inkább otthagyta a szüleit, akkor most legyen annyira felnőtt, hogy eléjük álljon bocsánatot kérni. Téged meg ne keverjen bele.
Viselje a tettei következményeit. Ne is akarj beleszólni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!