Rossz ember vagyok, ha nem akarok segíteni abban a tesómnak, hogy újra a család része legyen?

Én anyukám első házasságából vagyok, a húgom a másodikból. 7 év van közöttünk. Azt tudni kell, hogy nagyon megviselt engem anno a válás, az, hogy addig anyával szinte egész nap együtt voltunk, mindig ott volt, soha nem kiabált, veszekedett velem, mindent együtt csináltunk. Aztán egyik pillanatról a másikra ez megváltozott, lett egy új párja, aki nehezen tolerált. Pedig nem voltam soha nehezen kezelhető, a szülei is mondták neki, hogyha kisgyerekes nővel van együtt, igenis számoljon a gyerekkel. Aztán anya elég hamar terhes is lett, megszületett a húgom, én pedig onnantól még jobban háttérbe szorultam. Már alapból azzal, hogy amikor anyáék hazamentek a kórházból, én 3 hétre a nagyszüleimhez lettem költöztetve, hogy "legyen ideje összeszokni a családnak", és hiába volt mindenki kiakadva, hogy hát én is a család része vagyok, anya nem tett semmit. Később sem foghattam meg a húgomat, mert anya férje azonnal ordítozott, meg volt olyan, hogy sírt a kiságyában, bementem hozzá és ráztam neki egy ilyen csörgős játékot, hogy ne sírjon, közben berontott a nevelőapám és elkezdett kiabálni, hogy én miért ébresztem fel a gyereket és veszem el tőle a játékát... Ezer meg egy ilyen sztori van, később sem lett jobb a helyzet sajnos.

Aztán teltek az évek, én el is költöztem 18 évesen az egyetem miatt apukámnak köszönhetően, most vagyok 28 éves. Sikeres lettem az életben, világot láttam, tanultam, jelenleg építem a karrieremet és az esküvőmre készülünk. Viszont a húgommal anyáék teljesen megszakították 3 éve a kapcsolatot, de már előtte is rengeteg volt a vita otthon. Azért, mert a nevelőapám elképzelt egy jövőt a húgomnak, csak aztán ő megismerkedett egy elég furcsa sráccal. Akinek a hatására ő is teljesen más életmódot kezdett élni, ez a teljesen természetes vonal, hogy nem esznek semmi állati eredetűt, mindent próbálnak nyersen enni, mindenük bio, organikus, stb. Olyan nagyon hippis az egész. A húgom teljesen a hatása alá került 17 évesen, kitalálta hogy ő nem megy egyetemre, szabadságban akar élni, és a mindig csinos, tiptop lány elkezdett úgy élni, mint valami nomád. Érettségi előtt bejelentette, hogy gyerekük lesz, és mennyire boldog ettől, anyuéknál ott szakadt el a cérna végleg. Anya kétszer látta az unokaöcsémet, de a férje nem volt hajlandó bemenni a kórházba sem, utána sem kereste a féltestvéremet, egyszerűen teljesen összetört abban az időszakban. Azóta pedig én vagyok a "kedvenc" otthon, pl. régen anya férje abból balhét csinált, ha anya elvitt az iskolába autóval engem is, most meg simán vett nekem egy magasabb árkategóriájú autót, az esküvőszervezésnél is mondta, hogy szívesen megnéznek ők is 1-2 helyszínt anyával, ha nekünk nincs időnk, meg úgy tényleg megváltozott az utóbbi 2-3 évben a velem való kapcsolata. És igen, sokkal jobban érzem magam, gyakrabban is megyek hozzájuk, nem félévente egyszer. Pl. hétvégente mindig találkozunk, járunk együtt nyaralni, és nem arról szól a találkozásunk, hogy a húgomat istenítik. Mert régen csak ezt hallgattam, hogy ilyen versenyen volt, olyan helyezést ér el, nyelvet tanul, kitűnő tanuló, stb. Nekem is megvoltak ugyanezek, csak amikor én vágytam egy kis elismerésre, csak azt a megjegyzést kaptam, hogy "ez a dolgod, később sem fognak megtapsolni, mert elvégzed a feladatodat". Viszont amióta a húgom nincs a képben, azóta nagy szám az, amit teszek, csinálok. De most megkeresett, vagyis alapból beszélünk 2-3 hetente, néha össze is futunk, de nem mondanám szorosnak a kapcsolatunkat. Az a gondja, hogy a párjával veszekszenek sokat, szakítana, de nem tud, mert nincs pénze, hogy eltartsa magát, és a gyereket is... Anyáék pedig nem beszélnek vele, nem akarna beállítani hozzájuk ezzel így hirtelen. A segítségemet kéri, hogy beszéljek velük, próbáljam elsimítani a dolgokat, vagy legalább azt elérni, hogy hajlandóak legyenek vele találkozni.

Viszont én félek attól, hogy akkor újra a régi lemez kerülne elő, hogy ő a család szemefénye, amit én teszek (tökmindegy mit), az úgyis rossz.