Orokbe fogado szuleim meghaltak par eve. Viszont a verszerinti szuleim szeretnek tartani velem a kapcsolatot . Holott ok lemondtak rolam. Nem tudom hogy jo otlet e ez?!

Micsoda undorító emberek vannak! Nagyon sajnálom, hogy ilyen ért, gyerekként ez óriási trauma lehetett! Közöltem volna velük röhögve, hogy na jó belefulladást a gondjaikba, és amúgy sincs közöm hozzájuk semmi, vadidegen emberek. Bár az ember erős jelző rájuk, ezek kártevők simán.

A kérdező biológia szülei haszonleső férgek, ami az egyik legótvarabb dolog, amit tenni lehet egy egyszer már eldobott gyerekkel. De - öntudatlanul - ezt is lehet ünnepelni (ld. első sztori): https://www.youtube.com/watch?v=qlpYMVxVtDM

Egyébként őszintén nem tudom, egyes emberek mit képzelnek magukról. És nem, nem azokról beszélek, akiknek nehézségeik akadtak az életben, azok sokszor még csak jobban küzdenek a gyerekeikért. Nem, én azokról, akik tényleg azt hiszik, hogy bármit megtehetnek a gyerekeikkel, bántalmazhatnak, elhanyagolhatnak, eldobhatnak, aztán simán mentve érzik magukat, mondván "mi hoztunk össze". A gyerek nem kéri az életét, tehát nem tartozik semmivel. Szülőként magamat ásnám el, ha abban a tévhitben lennék, hogy a gyerekem tartozik nekem bármivel is. Én vállaltam, én felelősségem, az én döntésem volt, kutya kötelességem jó szülőnek lenni! Mellesleg régen rossz, ha már csak arra tudnék hivatkozni, hogy anno szexelni volt eszem. A másik, tudatosan arra hivatkozni, hogy a legsúlyosabb visszaéléseket is bocsásd meg, mert biológiailag egy család vagyunk az emberi aljasság netovábbja. Egy szülő védje és szeresse a gyerekét bármi áron, micsoda szemétláda az, akitől a saját gyerekét kell félteni? És mennyi ilyen van sajnos, borzalom!

#45: Ott űberelnit akartam írni, de nem korrigáltam az autokorrektort.