Felvegyük a vérszerinti anyával a kapcsolatot?

Érdekes kérdés. Én nem folynék bele abba hogy esetleg neki áll zaklatni hogy lássa a gyereket. Gondolom, szegény nem egy észlény, valószínűleg önhibáján kívül más értékrend szerint él, nem úgy gondolkodik mint te. Ha azt nézné mi a jó a gyereknek, akkor most nem bolygatna benneteket.

egyszer már lemondott róla, fiatal, egészséges, szül majd másik gyereket, ha el tudja tartani. Tőle sem túl szép, hogy így lelkiismeret furdalást ébreszt benned függetlenül attól hogy szándékosan e vagy lelki okokból.

Írhatsz pár sort, de azzal számolj, hogy az is elképzelhető hogy addig fog menni amíg rátok nem talál.

Kívánom hogy ne így legyen, örüljön annak a pár sornak, örüljön annak hogy a gyereke jó helyen van, legyen ez neki megnyugvás hogy tovább lépjen és elfelejtsen benneteket. De sajnos, az olyan emberek mint ő, nem ilyenek...

Mi még örökbefogadás előtt állunk és még kb. 1 év mire sorra kerülünk.

Én csak csodálni tudlak, mert én ezt nem tenném meg. Megbánta? Ajjajj...akkor szerinted megnyugszik pár képtől? Nem lenne jobb, ha soha nem hallana a gyermekéről?

Én biztos hívnám a gyámügynél azt akihez ki vagyunk rendelve (nagyon normális nő) és megkérdezném Tőle is, hogy mit gondol erről. Biztos van tapasztalatuk az ilyen helyzetek kezelésében.

Nagyon nehéz döntés (lenne nekem)!

Azért gondoljatok már bele. A szülőanya még gyerek, nem volt lehetősége rá, hogy gondoskodjon a babájáról. Elvették tőle. Érzi a súlyát a tettének, nyomasztja a dolog és kíváncsi a baba sorsára. Lehet, hogy neki sincsenek szülei, lehet, hogy állami gondozott, vagy erőszakból fogant a gyermeke. Honnan tudjátok mi az ő története. Egy biztos: gyerek még ő is és nem kapott támogatást a szüleitől, hogy megtarthassa a gyermekét. Én belepusztulnék, ha elvennék a gyermekemet és még csak híreket sem kaphatnék róla.

Kérdező én felhívnám a családgondozót és kíváncsi lennék a teljes történetre, hogy dönteni tudjak. Szép tőled, hogy gondolsz arra is, hogy érezhet ő. Igazi ANYA vagt!

hát én belegondoltam, de akkor is biztos, hogy aki ilyen fiatalon ilyen helyzetbe kerül, az valószínűleg nem áll a helyzet magaslatán értelmileg (tisztelet annak az 1% kivételnek akit megerőszakolnak de az meg miért nem veteti el) és mivel nem áll a helyzet magaslatán én nem igyekeznék vele semmilyen kapcsolatot tartani.

Sajnálom őt, nyilván, de miért én mondjak le a nyugalmamról miatt? mondjon le ő, ha két évig a gyerek felé se nézett. A kérdező legalább is azt írta nem látogatták. tehát akkor nem érdekelte őket.