Felvegyük a vérszerinti anyával a kapcsolatot?

Van egy fantasztikus, három éves kislányunk, akit két éve adoptáltunk (titkos örökbefogadás volt). A vérszerinti anyáról annyit mondtak, hogy ő maga is kiskorú, egy elmaradott térségbeli kis faluban lakik, hátrányos szociális helyzete miatt a helyi családgondozó foglalkozik vele. A papírokon szépen ott állt az ő neve is, meg a helység neve is. Nem ő mondott le a babáról, hanem a gyámügy vette el tőle, már a kórházból nevelőcsaládhoz került. Olyan két hónapos koráig látogatták a biológiai szülők, aztán mivel nem jártak hozzá, örökbe adható lett. A nevelőszülők nagyon kedves emberek, néha beszélünk, és pár hónapja azt mesélte a nevelőmama, aki annak idején találkozott személyesen az életadóval, hogy nemrég többször is felhívta telefonon a lány, a gyereke iránt érdeklődött tőle, érződött rajta, hogy ki van borulva, megbánta, hogy nem látogatta, és ezzel elveszítette a gyermeket. Ő közölte vele, hogy a gyerkőcnek már vannak új szülei, jól van, ezért ne zaklassa. (Egyébként a nevelőcsalád sem tudja a nevünket, címünket, csak egy email címen keresztül kommunikálunk néha.) Nekem az, hogy több év várakozás után egy ilyen csodás lányka anyja lehetek, életem legklasszabb élménye, és elég rossz érzés tudni, hogy másutt viszont egy 'másik' anya esetleg lelkileg tönkremegy abba, hogy nem tudja, mi van a húsával és vérével. Tudom, hogy ez nem az én problémám, de az a fiatal gyereklány még csak most fogja fel, mit tett. A neten megtaláltam a családgondozó email címét, ahová jár, és nem érzem túl nagy dolognak, hogy néha küldjek rajtuk keresztül az életadóknak mailben egy-egy fotót pár sorral, hogy hogy van a kicsi, anélkül, hogy tudnák, hol lakunk, mi a nevünk. Szeretném megkérdezni, van-e itt olyan, aki kapcsolatot tart adoptált gyermeke vérszerinti családjával, és milyen élményei vannak ezzel kapcsolatban. Köszönöm!