Tényleg "csak" a gyermekeim és a párom kellene, hogy a családom legyen? Ti mennyire tartjátok a kapcsolatot a nagyszülőkkel-testvérekkel? Túlzásba viszem?

Szerintem nem teszel semmi rosszat, sőt, szerencsés vagy, hogy a szüleiddel ilyen jó a kapcsolatod! A párod részéről ez amolyan birtoklási vágy. Kicsi az önbecsülése, és nem bízik abban, hogy téged nem tud tőle elvenni senki. Mondjuk akkor meg lehetne veletek többet, a gépezés helyett, úgy értem, mert dolgozni azt muszáj.

Ne hagyd neki, majd megszokja ezt és beletörődik! Ha engedsz, egyre többet akar, a végén meg azt veszed észre, hogy a szüleiddel elromlik a viszony, hónapokig nem is fogtok találkozni. A párod meg ettől nem lesz boldogabb, ezzel csak saját magát csapja be!

Szerintem teljesen normális, hogy így összetartasz a családoddal. Mert oké, hogy általa és a gyerekek által ti már egy új család vagytok, de attól még nem értem, hogy miért kéne megszakítanod a kapcsolatot a szüleiddel, testvéreiddel vagy megritkítani a találkozásokat, beszélgetéseket. Én tudom magamról, hogy tényleg nagyon jó és hasznos dolog az, ha az ember nem csak a férjére számíthat, hanem a nagyszülőkre, testvérekre is, hisz több mindent meg lehet oldani és néha bizony a gyereknek sem az a jó, vagy attól lesz valaki jó szülő, ha a gyerek folyton a szüleivel van és nincs más társaság a közelében.

Szerintem ezt próbáld meg elmagyarázni a férjednek, mert itt ő az, aki elég furán gondolkozik.

Amúgy az ő kapcsolata milyen a családjával? Lehet ők nem ilyenek, ezért nem érti meg, hogy ti meg miért olyanok vagytok.

Szerintem ebben kompromisszumot kell kötnötök.

Ha öt zavarja ez akkor csökkenteni, de ö se várja el, hogy telejsen megszünjön.

Pl hozzátok csak délelött essehessen be bárki is csak úgy, ha ö otthon van akkor hívjanak fel elötte, és kérdezd meg a férjedet.

Pl csak hétvégén menjetek közösen látogatóba, hétköznap csak akkor ha nagyon kell valami.

Most még kicsik a gyerekek, de ha oviba mennek, iskolába, különórára, tornázni stb... akkor azért ezek a találkozások lényegesen le fognak csökkeni.

A veletek való együttlétre is találjatok ki valamit, mert ahogy írod az is nagyon zavar téged. Mi ezt is megbeszéljük a férjemmel. Mikor haza jön este 6-kor vagy ö vagy én megkérdezem mit akar csinálni este a gyerekek lefektetése után. Van hogy azt mondja, hogy gépezni de ez max heti 1-2 alkalommal, vagy ha én akarok varrni menni vagy festeni(mert nekem ez a hobbim), akkor ö xbox-ik, de sokszor közös tv-nézés, nyaranta a teraszon ücsörgünk stb...

Van hogy hétvégén van valami fontos netes szorakozása akkor szól, hogy vasárnap délelött 2 órát el lesz foglalva.

Mennyi időt telefonálsz és mikor? Esetleg nem nagy a számla? Az pl. alapvetően nem zavarna, ha a párom sokat telefonál haza, de ha mindig akkor tenné ezt órákig, amikor én hazaérek és ez miatt hozzám se szólna egy órán keresztül, na az zavarna.

A család kérdés meg kényes dolog. Azért más az a családtag, akit gyerekkorod óta ismersz és más aki a párod családja. Én se örülnék, ha hetente többször arra jönnék haza, h itt ül vki a párom családjából. Esetleg miattuk nem tudnánk beszélgetni, kikapcsolódni, vagy foglalkozni a gyerekekkel.

Szerintem kompromisszumra kéne törekedni itt, mert azért téged is megértelek, h szereted a családod.

A gyerekek életkorából kiindulva gondolom még otthon vagy velük. Időzítsd úgy a találkozásokat, telefonálást, hogy akkor történjen amikor a párod dolgozik. Aztán amikor hazajön, koncentráljatok csak a 2 gyerekre és magatokra. Azért érthető, hogy veletek szeretne inkább foglalkozni, nem pl. sógornővel bájcsevegni. Esetleg megegyezhettek heti 1 napban hogy akkor fogadtok vendégeket, és ha ez a férjedet zavarja, akkor addig ő tud saját magának más programmal készülni. De az tényleg zavaró hogy heti több este kerülgetni kell a vendégeket, ez érthető. Biztos nincs ellenvetése a családod ellen, de gondolj csak bele ha heti 3x átmenne pl. anyósod:)

Ki akar téged sajátítani magának.

Minél többet engedsz neki, annál többet akar majd. Ez az ember hosszú távon nagyon rossz hatással lesz az életedre.

Lehet benne irigység is egy nagy vonóval. Neki milyen családja van?

Az én párom is ilyen (volt), elvárta volna tőle, hogy leépítsem a családommal a kapcsolatot, mert szerinte túl sokat beszéltem velük, meg ilyesmi. Sajnos beleestem abba a hibába, hogy először engedtem, egyre ritkábban vettem fel anyumnak a telefont, inkább nem mentem át hozzájuk, csak ne legyen szájhúzás stb.

Aztán rájöttem, hogy nem hagyhatom, hogy így leuraljon, mert ennek nem lesz jó vége. Megkérdeztem, miért zavarja, hogy minden nap beszélek anyukámmal A válasz: csak. De én addigra már rájöttem, hogy vannak bizonyos dolgok, amikbe egészen egyszerűen nem szólhat bele, és ezt neki is elmondtam.

Én csak azt tudom javasolni, hogy egyszer nyugodtan, indulatmentesen üljetek le, és beszéljétek ezt meg. Kérdezz rá, el tudja-e képzelni, milyen magányos vagy otthon egyedül, és vajon miért jó neki, ha megfoszt attól, hogy időnként értelmes felnőtt emberekkel is beszélj. Miért bántja, ha valaki kicsit leveszi a válladról a gyereknevelés terhét. Miért zavarja, ha olyankor mentek el otthonról, amikor ő úgysincs itthon. Ne engedd, hogy kibújjon a válaszadás alól, ha olyat felel, ami számodra nem elfogadható ("csak" és társai), akkor kérdezd meg újra.

Nem ismerlek titeket, a párodat, de ha intelligens emberek vagytok, akkor meg tudjátok ezt beszélni. Nekünk sikerült.

Az utolsó példádat olvasva számomra az jön le, hogy ez itt egy hosszú ideje húzódó dolog, ami soha nem lett kibeszélve kettőtök között. Az a baj, hogy a férjed gondol valamit és azt gondolja, hogy tudhatnád, hogy mit gondol, te is gondolsz valamit, és csak próbálod kitalálni hogy a férjednek mi lehet a baja.

EGy alapos átbeszélésre van szükség, mégpedig olyan módon, hogy ne mint "ellenfelek" álljatok szemben egymással, hanem mint szerető felek, akinek fontos a közös család boldogsága.

Ha már ilyen jó a kapcsolat a nagyival, akkor én leadnám a gyerekeket hozzá egy estére vagy délutánra, és csinálnék otthon egy hangulatos vacsorát kettesben.

Úgy indítanék, hogy nagyon szeretlek kedvesem (vagy bármilyen megszólítás), és szeretném, ha rendbe tennénk, ami mostanában elromlott közöttünk. Mer tudom hogy problémád van a családi helyzettel, de nem vagyok gondolat olvasó, ezért nem tudhatom, hogy pontosan mi is az, ami zavar. Az lenne jó, ha elmondanánk mindketten, hogyan látjuk, és kitalálnánk egy közös utat, amiben mindenki jól érezné magát...

Mert az egy dolog, hogy van ez a rokonos probléma, de lehet, hogy a férjednél mindez azért jött most ennyire előtérbe, mert a kettőtök kapcsolatában már esetleg huzamosabb ideje nem kap meg valamit, ami fontos lenne neki.

Ajánlom még figyelmedba Gary Chapman 5 szeretetnyelve c. könyvét, ez akár kiindulás is lehetne számotokra, olvashatjátok együtt, és még sok-sok beszélgetős alkalomnak kell követnie ezt az elsőt.

Biztos hogy helyre hozható ez még, de most kell lépned, mert a férjed nagyon ki van bukva, csak sajnos a pasik sokszor ilyenek, hogy nem beszélnek.

És ne vádaskodj vele, hogy "mert te ilyen meg ilyen vagy", az mindig rossz irányba visz, hanem arra kell törekedni, hogy a saját érzéseidet, szükségleteidet szép nyugodtan közöld vele, szeretettel.

HAjrá Nektek!