Tényleg "csak" a gyermekeim és a párom kellene, hogy a családom legyen? Ti mennyire tartjátok a kapcsolatot a nagyszülőkkel-testvérekkel? Túlzásba viszem?
Sziasztok!
Két gyermekünk van ( 1, és 2,5 évesek), párommal egy városban élünk a szüleimmel-tágabb családomban is sokan itt élnek, ill. pár km-es körzetben... egyre többször komoly viátink vanank, azon, hogy én szinte naponta beszélek Anyummal, Hugommal, s hetente többször is szeretnék találkozni velük. Én úgy nőttem fel, hogy hozzánk bármikor jöhetett vendég, szívesen fogadtuk, nem beszélve a családról! Ő meg húzza a száját, ha beugranak fél órára hozzánk... vagy hogy miért telefonálok annyit velük... pedig én nagyon sokat változtam érte, a családunkért, de nem vagyok hajlandó leépíteni őket csak azért mert ő ilyen! Pontosan látta mikor megismerkedtünk, hogy milyen összetartó család vagyuznk, sőt én is beszéltem róla mit jelentenek nekem... ha neki ez gond, akkor miért nem akkor szolt? úgy érzem olyasmiért bánt, és veszekszik velem, amiről tudott... nem akarja, hogy délután elmenjek itthonról, oké... de nincs velünk, gépezik, dolgozik.... ezt is elfogadtam, de most már ott tartunk, hogy az is zavarja, ha délelőtt találkozom velük... nem engedi, hogy a gyerekek nagyszülőknél legyenek pár órát ( pedig nekem nagy segítség lenne) , de ugyanakkor ő rettentő keveset van velük... annyira el vagyok keseredve :(
válasza:Én egész gyerekkoromban azt láttam, hogy ha az anyám a nagyszülőknél volt, vagy beszélt velük, akkor anyám utána mindig válni akart. A nagyszüleim rendszeresen meggyőzték, hogy a férje milyen sz*r ember. Persze egy idő után ez kiderült és akkor fellépett ez, hogy ha telefonált anyám a szüleivel, vagy látogatóba jöttek, akkor az apám totál kibukott, hogy megint mivel beszélik tele a fejét. Nem azt mondom, hogy nálatok is ez van, de nem lehet, hogy ő úgy gondolja, hogy a rokonságod ellene hangol? Soha nem történt ilyesmi? Gondolom, ha otthon probléma van, azt velük beszéled meg és ezt biztos a párod is tudja. Lehet, hogy úgy érzi, hogy kibeszélitek a háta mögött.
Én amikor a tesóimmal beszélek (hetente, másfél hetente), akkor általában úgy, hogy a páromnak legyen lehetősége hallani, hogy miket beszélünk, de el is tud vonulni, hogy ne hallja a fecsegést. Gondolom ezért is, kialakult, hogy nem féltékeny a rokonságomra és nem bánja, ha találkozom a tesóimmal.
válasza:Más ismerősöddel nem csinálja ezt, csak a rokonságoddal? Írtad, hogy nem nagyon vannak barátaid akikkel összejárnál. Éppen ezért nincsenek? Mióta tart ez nálatok?
Azért kérdezgetem, mert vagy egyszerűen ilyen természet és akkor ez mindig is így volt. Vagy valami kiváltotta és azt kéne megtudni, hogy mi.
Nem, úgy általában nem szerti, ha jön hozzánk valaki, vagy is inkább csak akkor jöjjenek, ha előre meg van beszélve, és ne túl gyakran... mivel az ország másik végébe jártam fősulira, majd elköltöztem pár évre innen, így nem sok barát van, akivel összejárnék, ha nagy ritkán találkozom régi ismerősökkel, azt sem veszi jó néven... gondolom ő ilyen természet, csak azért érzem kicsit becsapva magam, mert akkor valószínű a megismerkedésünkkor is zavarta már ez a dolog ( 5 éve vagyunk együtt), és nem szólt, akkor nem fer, hogy most emiatt bánt... rossz, hogy nem számít neki az, hogy én ettől szomorú vagyok, hogy szét szakadok, mert neki is meg akarok felelni, de ugyanakkor nem vagyok boldog a családom nélkül... azt is megértem, hogy ő más ezen a téren, de azt nem, hogy tőlem várja, hogy igazodjak...
( ennél jobban is) nem beszélve, hogy nőnek a gyerkek , lesznek kis barátaik.... milyen érzés lesz nekik, hogy nem jöhetnek ide hozzánk , félek emiatt kiközösítenék őket...
válasza:BAromira magad körül forogsz.
Megkérdezted már valaha a férjedtől hogy mi is a baja? Mert mindig csak "tudni véled", és azt mondod mindenben alkalmazkodsz, csak közben egész lényeddel sugárzod felé, hogy neheztelsz rá. HÁt ebből nekem is elegem lenne...
Beszélj vele. De ne magadról, hanem róla, hogy mit szeretne.
Ezen felül nem sokat tudni rólad, de a leírásod alapján az anyádon és a testvéreden kívül nincs semmilyen tartós kapcsolatod. Ne is haragudj, de itt se stimmel valami, nem tűnik egészségesnek a viszonyulásod a régi családodhoz.
A bibliában is benne van: az ember "ott hagyja apját és anyját", ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem lehet velük kapcsolatod, de a férjeddel való kapcsolatnak már előbbre valónak kell lennie, és meg kell történnie egy természetes leválásnak a szülőkről.
Nyilvánvaló, hoyg ebben a helyzetben mindkettőtöknek tenni kell valamit, mert az sem normális, hogy a férjed sosem beszél az érzéseiről meg a vágyairól a kapcsolatotokban, de Te meg visszahúzod magad a csigaházba: anyuci szoknyája alá.
Legalábbis így tűnik.
A férjeddel kell rendezni a kapcsolatot mielőbb, ezt már korábban is írtam, nem reagáltál semmit erre, csak ontottad tovább a sérelmeidet.
Ha helyre akarod hozni ezt az egészet, akkor ki kell lépned most ebből a sértettségből és nyitni felé, mert úgy tűnik, ő nem teszi.
válasza: válasza: válasza:4-5x egy nap beszèlek a csalàddal, de ha a fèrjem hazajön együtt vagyunk mi. hètvègèn is együtt megyünk mindkét csalàdhoz, de ez kicsit ritkulbi fog mert èn is visszamegyek dolgozni...
annak èn se örülnèk ha valaki mindig lenne nálunj èpp csak egy kàvèra...( nàlam legalàbb fèl òra) addig 3x körbesètàltàtok volna a falut/ vàrost/panelt...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!