Hogyan vehetném fel a kapcsolatot vérszerinti testvéremmel?

Szép napot mindenkinek!

14 éves vagyok, és egy pár hete tudtam meg, hogy örökbefogadott gyermek vagyok. (Ezen most lehetne vitatkozni, hogy a szüleim jól tették e, hogy csak most avattak be, de annyira nem érdekel. :) Szerintem csak az számít, hogy ők neveltek fel és szerettek mint sajátjukat, úgyhogy ezért nem is haragszok rájuk) Viszont: az is kiderült, hogy van egy nálam 2 évvel idősebb lány testvérem is, aki a vérszerinti szüleimmel él, de sajnos ebben ki si merült a szüleim (a mostaniak) információja róla.

Amióta megtudtam a dolgot érdekel, hogy ki lehet, főleg, hogy valószínüleg egy városban lakunk. Azon gondolkodtam, hogy lehet, hogy minden nap találkozok vele (mondjuk nem valószínű a dolog).

Van néhány ismerősöm a gyámhivatalnál, mert sokat önkénteskedtem náluk egy időben, és megkértem, hogy ha tehetik, akkor nézzenek utánna a dolognak. Mivel az örökbefogadási papírjaim (vagy nem tudom, hogyan nevezzem) titkosítottak, csak egy címet szereztek nekem. Egy albérleté volt, de sanos már nem azok laktak benne, akiket keresek. Felkerestem a főbérlőt, aki eleinte nem volt segítőkész, de végül megenyhült, szóval adott egy telefonszámot. A szám természetesen már évek óta nem volt aktív, de a facebook segítségével találtam egy törölt profilt. Valamiért, hiába volt törölve a profil, a néven kívül minden elérhető volt, szóval bicajoztam 45 km-t, csak azért, hogy megnézzek egy házat, amit már eladtak. A mostani tulajdonos meg nem emlékszik semmire se arról, akitől vette. Szóval zsákutca.

És most egy furcsa rész fog jönni:

Hülyén fog hangozni, hisz még a nevét se tudom, de mégis hiányzik a nővérem. Végre egyszer nem érzem magam tök egyedül ebben a világban. Nem érdekel az, hogy milyen ember, felőlem lehet a világ leg kényesebb, legidegesítőbb plázacicája, akkor is szeretném (mármint úgy, mint egy testvért. nem kell beteg dolgokra gondolni).

Úgyhogy mostmár végre van valami életcélom, amit remélem hamar elérhetek.

Viszont ha egyszer végre találkozok vele, akkor nem tudom, hogy mit tegyek. :D Azzal azért mégse allíthatok oda, hogy: "Szia! Gergő vagyok, a testvéred." , bár lehet, hogy csak ennyire futná magamat ismerve.

Szóval ha bárkinek van valami ötlete, szívesen várom, mert bár próbálom viccesen felfogni a helyzetet, de legbelül beleőrülök a tehetetlenségbe.

U.I: Elnézést a hosszú szövegért. Általában igyekszek tömör lenni, de most csak úgy jöttek belőlem a szavak. Muszály volt valakivel megosszam a történteket.

Utó-utóirat: Elnézést a helyesírási hibákért, de odakinn 16 fok van, bent kicsivel melegebb, de az újjaim teljesen le vannak fagyva, úgyhogy nem mindig találom el a jó billentyűt. :)