Orokbe fogado szuleim meghaltak par eve. Viszont a verszerinti szuleim szeretnek tartani velem a kapcsolatot . Holott ok lemondtak rolam. Nem tudom hogy jo otlet e ez?!

Ha elég erős vagy ahoz, hogy a szemükbe nézz és nemet mondj, akkor találkozz velük.

Külőnben eszembe se jutna velük találkozni.

1. Az életet nem te akartad, emiatt semmivel nem tartozol nekik.

2. Lemondtak rólad, ami miatt a felneveltetésed alapján sem tarthatnak igényt semmire.

3. A lemondás stílusa "érdekes". Nem kötelező annak lenni, de én kíváncsi lennék egy kicsit. Rengeteg oka lehetett annak, hogy lemondtak rólad.

Ha nemet tudsz mondani, akkor találkozz velük, különben ne! Amint szóba kerül a pénz, vedd a kalapodat, és sohanapján viszlát.

Nem mentek érted az oviba? Ez de durva!!

Nem lennék rájuk kíváncsi, ők már idegenek számodra.

Örökbe fogadó szüleid érdemelnek igazi hálát, arra gondolok, ha hiányoznak, menj ki a temetőbe, mesélj róluk a gyerekednek, nekik köszönheted a családi hátteret, ahonnan aztán a nagybetűs életbe indultál.

A vér szerintieknek csak a pénzed kell, semmi más. Nem adnék nekik semmilyen esélyt.

Én adnék nekik 1 esélyt. Oka van annak, hogy megkerestek téged. Valószínűleg csak pénz kellene nekik, de van esély arra is, hogy amíg éltek a szüleid, addig nem mertek közeledni feléd. Akartak, de nem mertek.

Én meghallgatnám őket, de amint szóba kerül a pénz, közölném velük, hogy olyan gyerektől kérjenek, akit felneveltek, te nekik nem tartozol semmivel, és soha többet nem venném fel nekik a telefont.

Már írtam kétszer is ide neked. Mi az, hogy elfelejtettük, meg különben is hazatalálsz egyedül is? Ez kemény. Hogy lehet egy gyereket elfelejteni hazavinni az oviból? Akkor ezek szerint elvettek tőlük és intézetbe kerültél? Onnan fogadtak örökbe? Na hát akkor tudod ki venné fel velük a kapcsolatot. Pedig mindkétszer azt írtam, hogy egy esélyt adnék nekik, hogy kiderítsem, mit akarnak ennyi idő után, bár sejtem.. Így már még ezt sem! Engedd el, ne foglalkozz velük, és változtass telefonszámot (titkosítva).

Egyetlen sztori röviden, ami velünk megtörtént: lerobbant a kocsink munkából hazafelé, nem értünk volna oda az oviba a gyerekért. Össze-vissza telefonáltunk sűrű elnézések közepette, hogy így jártunk. Maga az óvónő ajánlotta fel, hogy addig hazaviszi. Azóta is bennem van az a stressz. Szóval ennyit a szülőanyádról. Hagyd a fenébe!