Normális, hogy a feleségem kérdés nélkül odaadja a cuccaimat a gyereknek?

Néha megkérdezni is kevés, pl.:

- Drágám, használom a borotvádat, jó?

- Mert???

- Az volt közelebb!

Én a Kérdezővel értek egyet, nőként, tàrsként, anyaként.

A pàrom pont múltkor kérdezte, tàn pàr napja, hol van a cigarettatartó.Mondom a kabàtom zsebében, vedd màr ki légyszi, vakamivel épp szöszöltem.Azt mondja, akkor vàrok, nem nyúlok a zsebedbe.

Tiszteljük egymàst annyira, hogy nem nyúlkàlunk a màsik személyes dolgaihoz.

Hàtizsàkkal jàr dolgozni, de eszembe nem jutna kipakolni.

Mielőtt szennyesbe kiteszi a ruhàit, kipakolja a zsebeket, mit kotoràsszak én a cuccai között?

Kellett múltkor egy radír, és a 9 éves lànyom kérdeztem meg, Vivi elkérhetem a radírodat?

Igen, tiszteljük màr annyira a màsikat, hogy szó nélkül nem hasznàljuk a dolgait.

Én biztos fràszt kapnék, ha valamelyik ridikülömet csak úgy leakasztanà a szekrényből, mondvàn a lànyomnak megtetszett, odaadtam.

Még a gyerek sem nyúl szó nélkül semmi személyes holmijainkhoz, de mi se az övéihez.

Nyàron példàul imàdja kilakkozni a körmeit."Anya, elkérhetem a piros körömlakkod?"

Beszéljetek erről a feleségeddel, nem mindenki szereti, ha piszkàljàk a cuccait.

Ez nem önzőség-irigység-bunkóság probléma, hanem csak udvariassági kérdés.

Illik szólni-megkérdezni, és erre illik odaadni a világ legtermészetesebb dolgaként. Már csak azért is megkérdezem, mert ez a minta, amit átadok a gyereknek.

Az nálunk nem is kérdés, hogy bárkinek kölcsönadunk bármit családon belül a cuccaink közül. De az sem kérdés, hogy előtte megkérdezzük.

EZ most olyan, hogy attól, hogy ha hallom, hogyzörög a kulcs a zárban és felnézek, és látom, hogy a férjem jött meg, tehát evidens a dolog, akkor már nem is kell köszönnünk egymásnak?

Ha evidens, hogy kölcsön fogja adni a táskát, akkor már nem is kell kérni?