A férfiak ilyenek, vagy bennem van a hiba?

Tegnap este összeszólalkoztam a férjemmel. Tegnap volt a diplomakiosztóm, és mindenki odajött nekem gratulálni, csak ő nem, amit én szóvátettem. Hozzátenném, volt tegnap a diplomakiosztót követően egy kis félreértésünk haza fele jövet (elvállata a videós szerepét, kazettát meg nem hozott bele, szóval nem vett fel semmit, én meg kicsit kiosztottam érte) és egész úton nem szólt hozzám. Itthon próbáltam célozgatni, hogy akár még most is jól esne egy gratuláció de semmi, és jól összevesztünk. Ő azzal érvelt, hogy haragudtam rá és emiatt nem gratulált, holott ez a videós dolog a gratulációk után derült csak ki. Elkezdett mártírkodni, hogy sajnálja, minden miatt van, bocsánat stb.

Ekkor én azt mondtam, hogy oké, sajnálom, én vagyok a hibás, nem kellett volna rákérdeznem a videóra, hanem inkább megvárni még gratulálsz (ez mégegyszer mondon nem így igaz)és ebben a pillanatban el kezdett velem egyet érteni, hogy igen miatt van, nem mert gratulálni, sőt hozzám se mert szólni az úton... mintha valami szörnyeteg lennék.

Emlékszem régebben volt egy barátom, elég gerinctelen volt, mert mindig csajokkal ismerkedett a neten, állandóan lebukott és addig csűrte-csavarta a dolgott, hogy én jöttem ki hibásnak a dologból.

Én találok ebben csak összefüggést vagy veszem nagyon komolyan? Kezd olyan érzésem lenni, hogy a pasik nem nagyon vállalnak felelősséget...