Hol találhatnék "ugrasztható" segítséget kisgyerekeinkhez Svájcba?
Svájcban élünk, én dolgozom, feleségem a 2 és 5 éves gyerekekkel van otthon főállású anyaként, mivel itt az intézményrendszer részleges hiánya (Mo-val ellentétben) nem teszi lehetővé, hogy (2+ gyerek esetén) az anya dolgozzon. Viszont bekövetkezett az, amire nem gondoltunk: feleségem 2 hónapra kórházba került és így azonnal pótolnom kellett, és mivel nincs ugrasztható rokon, nagyszülő, így hirdetéssel vadásztam gyakorlatilag az első épkézláb vadidegent, akire a a gyerekeket és a háztartást rábíztam (ez egy külön sztori kik jelentkeztek).
A jövőre nézve szeretném magunkat (és több más Svájcban élő magyar kisgyermekes családot, akinek nincs ugrasztható rokona SOS helyzetre) bebiztosítani, egy listával, amire olyan személyeket írnék fel, akik SOS pár napon belül kiutaztathatók lennének. Ideálisan olyan hölgy, aki óvónő, tanítónő végzettségű, és beszél kicsit németül vagy angolul és bármikor ki tud venni 1-2 hónap fizetetlen szabadságot (vagy olyan helyzete van, hogy ezt meg tudja oldani).
Kérdésem, hogy hol, hogyan lenne érdemes keresnem ezt a személyt Mo-n belül? (Jó lenne mondjuk a származási városunk közelében találni, hogy időnként tudjunk vele találkozni akkor is, ha nincs SOS helyzet).
Kérhetem kulturált stílusban? Én sem gyökereztem le senkit.
A 33-as jól látja, ez egy rendszerszintű probléma és én örülnék a legjobban, ha ezt hivatalosan lehetne csinálni, kvázi mint egy önszerveződő biztosító, fenntartanánk egy kis lakást és a havi megélhetési költségét összedobnánk az emberkének, akit lehetne foglalkoztatni addig is valahogy... de ez is további problémákat vet fel: pl. amikor nincs sos helyzet, akkor a tanszünetekben sokaknak lenne rá szüksége.. azonkívül senkinek (vagy ha mindenki fizet bele, akkor mindenki igényt is tartana rá...) Vagy ha egyszerre több SOS helyzet van.. szóval nem egyszerű.
A rendelkezésre állási díj logikus érv, de pont ezért keresem azt, akinek olyan az élethelyzete, hogy bármikor bevethető (hosszútávon, de kb ők csak a nyugdíjasok, akik szintén nem idálisak..). Én is onnan indulok ki, h az épkézláb, aktív, stb emberek le vannak kötve, mégis azt érzem, van erre megoldás, csak nem tudom, hol érdemes keresni.
Rendelkezésre állási díjat szívesen fizetnék, (azaz többet, mint ha csak sima hosszútábú aupair lenne, főleg, hogy a fizetésnélküli szabi/vagy más elmaradt hasznát is meg kell térítenem). Ez még mindig jobb opció, mint az állami gondozásba adás is, ezt nem is vitatja szerintem senki. Jó lenne, hasonló rokon nélküli kisgyerekes családokat találni még magam mellé, hogy együtt agyaljunk ki valami megoldást. Rendelkezésre állási díjnál például felmerül a kérdés, hogy mi a garancia, hogy valóban tud ugrani (akármilyen okból mégis meghiúsul?). Ezért borasztó, hogy nincs egész napos intézményi rendszer itt és természetes személyekre (anya, aupair,stb) nyomja át az állam ezt a rizikót. Vagy ha hosszútávú aupairt alkalmazok, és ő munkaképtelen lesz, hogyan helyettesítem azonnal? (Ezt kérdeztem korábban is tőletek).
Nézd, az aupair általában 20 év körüli. Statisztikailag igen kevés esély van rá, hogy hirtelen úgy megbetegszik, hogy képtelen ellátni a feladatát. Ha mégis, akkor kb így jártál. Gondolom amúgy az asszony se beteg állandóan, ilyenkor el tudja látnia saját gyerekeit.
Amúgy eskudni mernék, hogy Svájcban is létezik bébiszitter szolgálat, ahonnan azonnal ki tudnak küldeni hozza érto, leinformálható bébiszittert és már meg is van oldva.
El kellene fogadni, hogy amit te akarsz, az irreális, megvalósíthatatlan, egyszerűen fogalmazva baromság
"Egy Magyarországon élő férfi, aki két kisgyerekkel, minden segítség nélkül egyedül marad, ő is segítség helyett csak támadásra számíthatna ezek szerint? Gyerekek menjenek állami gondozásba, vagy mi?Hogy tudna ő is kifizetni ilyen összegeket, mint amiket írtok? Mi történt Magyarországgal, hogy ilyen lelketlen az emberek nagy részének (itteni hozzászóloknak legalábbis) hozzáállása?"
Ez nem lelketlen hozzáállás, hanem a dolgok realitása. Ez a történet nem egyszerűen Magyarországot érinti, hanem Svájcot is ugyanannyira. Ugyanis te nem egyszerűen segítséget keresel, hanem egy másik országban élő embernek ajánlasz munkát de úgy, hogy kikötöd, hogy márpedig magyar anyanyelvű legyen, képzett pedagógus, stb., cserébe viszont még azt se tudod előre elmondani, hogy mikor mennyit kéne dolgoznia ahhoz, hogy megkapja a fizetését.
Egy Magyarországon élő férfi, aki két kisgyerekkel, minden segítség nélkül egyedül marad nem kellene, hogy állami gondozásba adja a gyerekeit. Mint ahogy egy Svájcban élő férfi, aki két kisgyerekkel, minden segítség nélkül egyedül marad sem kellene, hogy állami gondozásba adja a gyerekeit. Na de nekik nem lennének olyan elvárásaik, mint amikről itt szó van.
"Ezért borasztó, hogy nincs egész napos intézményi rendszer itt és természetes személyekre (anya, aupair,stb) nyomja át az állam ezt a rizikót."
Nocsak, nocsak, Svájcban sincsen kolbászból a kerítés? :)
"Vagy ha hosszútávú aupairt alkalmazok, és ő munkaképtelen lesz, hogyan helyettesítem azonnal?"
Bébiszitterrel.
"Mehettek a holdra is a suttyóságot nem bîrjâtok kivetközni."
Nem csak tőled kérdezem, hanem mindenkitől, akinek hasonló a véleménye a kérdezőről: van itt egy darab magyar, aki szerintetek suttyó; meg vagytok ti, akik ugye nem, de akik szintén magyarok vagytok - akkor miért is kell úgy beállítani "a magyarokat", hogy suttyók?
"Tudod ez üzlet mindenkinek. Neked, hogy valaki vigyáz a gyerekedre mîg dolgozol, neki hogy pénzt keres, világot lât, nyelvet tanul. De téged csak magad érdekled."
Pont mint ahogy az au paireket is csak maguk érdekli, ők se emberbaráti szeretetből dolgoznak külföldi családoknál, hanem - ahogy épp most írtad - üzleti érdekből: pénzért, világlátásért és nyelvtanulásért cserébe. Erről szól az üzleti világ (nemzetiségtől függetlenül): mindenki a saját érdekeit tartja szem előtt, és ha talál olyat, akinek megéri szerződni vele, akkor létrejön a szerződés, ha meg nem, hát nem. Ahhoz, hogy találjon ilyen embert, lehet, hogy lejjebb kell adnia az elvárásaiból - a kérdező ezt még nem látta be, ott tartunk. Attól még nem suttyó, és nem aljamagyar, csak egyelőre kevesebb tapasztalattal rendelkezik az egész ügyről, mint mások. Majd itt most jól megokosodik.
"Mint ahogy egy Svájcban élő férfi, aki két kisgyerekkel, minden segítség nélkül egyedül marad sem kellene, hogy állami gondozásba adja a gyerekeit"
Kifejtenéd? Hiszen pont azért kényszerülök "alternatív" megoldásokat találni, hogy ne állami gondozás legyen a vége. Tehát, akkor mi a megoldás?
"Magyarországon elvált nők ezrei oldják meg ugyanezt". Nem ugyanezt! Erről beszélek! Magyarországon van intézményi rendszer egészen kb 1 éves kortól 12 éves korig, így elégséges délutánonként megbízni valakit, amíg az ember haza nem ér a munkából. Itt az ovi 8.30-11.45-ig tart, reggelit vinni kell, ebédre haza megy. Tehát, mi is a megoldás?
Nyilván az egyik logikus opció a portugál/spanyol/stb aupair, jó eséllyel neki is be kell hazudni ráadásul, hogy hosszútávra keresünk (nem csak addig, amíg a gondozó (anya, másik aupair) vissza nem jön). Azt gondoltam, ettől gerincesebb célzottan úgy keresni, aki tudja, hogy csak SOS esetekben számítunk rá.
A rendelkezési állási díj problémára se írtatok megoldást. Ez teljesen jogos, viszont mi a garancia, hogy mikor szükségem van rá, ugyanúgy rendelkezésre fog állni? Még ha az anyagi oldalát szerződéssel (ami adott esetben nem sokat ér) le is írjuk, hogy ha még se tud jönni mikor szükség volt rá, akkor x-szeresét visszafizeti a rendelkezési díjnak.. ettől nem vagyok kisegítve, a gyerekek elhelyezése ettől nem oldódott meg.
Itt esetleg a díjjal lehet vonzóbbá tenni a lehetőséget. Ha onnan indulok ki, hogy 250e / hó összeget+ teljes ellátást kapna, és ehhez képest van egy elvesztett bére (legyen 200e nettó), ehhez még hozzájön egy "bizonytalansági, készenléti prémium" (kérdés, hogy mennyi a reális), akkor legyen mondjuk 600e Ft/hó. Utiköltség térítéssel természetesen. És legyen egy minimális időszak kikötés is, pl. két hét.
A hozzászólások nagy része az anyagiakat kritizálta, és sajnos én sem látok sok más paramétert az egyenletben. Tehát mennyi lenne az annyi/hó, amennyiért ez reálisan elvárható igény lenne. Biztos van az az összeg.. most abszurd összeget mondok, 1M Ft/hó, azért szerintem már sokan jelentkeznének. Vagy nem, mert a fix de kevés még mindig jobb, mint a bizonytalan több. Most ez ilyen "mennyiért tennéd meg, hogy..." elmélkedés.
Nem értem miért hazudod azt itt mindenkinek, hogy nincsen Svájcban egész napos intézményi rendszer?!?!? Van! nem is kevés lehetőség, csak meg kellene keresni és természetesen fizetni is kellene érte normálisan!
A kisebbik fiam (2 éves) még nem “tanköteles” így, mivel a férjemmel mindketten dolgozunk, ő a hét 4 napján amikor én is dolgozok, egész nap a “Kita”-ban van... reggel 7-től este 7-ig nyitva van, ugyanolyan kb mint Mo-on a bölcsöde.
A nagyobbik fiam 8 éves, iskolába jár, ami minden hétköznap délelött kötelező, de mivel rengeteg családban igenis dolgozik mindkét szülő, így ott is van lehetőség arra, hogy ebédet és délutáni “napközit” vegyünk igénybe. És mivel nem kötelező, így természetesen ezért is fizetni kell.
Szóval nem értem miért állítasz valótlant?!?
Kérdező!
Az egy dolog, hogy Magyarországon van bölcsőde és óvoda, csak azt felejted el, hogy oda nem kerül alanyi jogon be a gyerek. A bölcsődébe néhány varosban már születéskor beíratják a gyereket, hogy majd 2 évesen esetleg legyen rá esélye, hogy mehessen.
Amúgy ha ilyen életképtelen vagy, miért éltek Svájcban ? Vár a csodás, minden igényt kielégítő Magyarország. Pláne, hogy olyan jól sem keresel, ha bébiszitterre se futja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!