Nektek is van olyan családtagotok, akinek egyáltalán nincs érzéke a lakberendezéshez?

Én is férfi vagyok.

Megis ugy kattogsz a tokeletes szinharmonian hogy sok csaj elbujhat...

Nekem van érzékem a lakberendezéshez, csak pénzem nincs hozzá. Az összes bútor más színű és stílusú, a lakástextilek, kiegészítők szintén. Ennek az az egyszerű oka, hogy ha meglátok valahol valamit olcsón, amire szükségem van, megveszem. De az esetek 99%-ában nem passzol a többi dologhoz a lakásban.

Volt hogy hónapokig kerestem bükk színű öltözőszekrényt, mert a legtöbb bútor bükk és úgy gondoltam, akkor apránként lecserélek mindent arra, de újonnan sehol nem találtam bükköt, csak használtan, és ott sem olyat, ami tetszene. Szóval belebuktam a projektbe, és kénytelen voltam más színben venni, így megint van egy újabb olyan bútordarab, ami eltér az összes többitől!

Ahhoz, hogy stílusosan, harmonikusan rendezz be egy lakóteret, igen is nagyon sok pénz kell! Hiába veszel mondjuk egy zöld színű függönyt meg mellé zöld díszpárnákat, ha a két zöld eltérő árnyalatú és nemhogy jól mutatna együtt, de kifejezetten ízléstelen. Ahhoz, hogy pontosan megegyező színű kiegészítőket tudj venni, pedig általában az kell, hogy az összeset kell lecserélned egyszerre, mind egy helyen, egy kollekcióból megvásárolni. Ez pedig sok pénz még akkor is, ha egy-egy darab külön-külön csak pár ezer forintba kerül is.

ma 10:02

Szánalmas vagy nem, a legtöbb igazság abban van.

Ha az embernek van saját háza azt szíve joga úgy berendezni ahogy szeretné, amíg viszont nem abban él addig max tanácsot adhat, és ennyi.

Mondjuk azt én is le mertem volna fogadni, hogy lány a kérdező, jól meglepődtem :D

Egyrészt a lakberendezés külön szakma. Ga te rendeznéd be a lakást apád helyett, hidd el, abban is lehetne hibákat találni és körberöhögni hogy milyen gáz vagy...

Másrészt a lakberendezés igenis drága. Én nő vagyok és igyekszem figyelni a színek harmóniájára. Albèrletben élünk, szóval a falak, pár alap bútor adott. Mikor elkezdtünk vásárolni, párom annyit akart, hogy semmi ne legyen fehér (pedig az a legjobban kombinálható), így maradtunk a natúr fa színeknél. Na most, asztalnál pl nem volt olyan asztallap, amit kinéztünk, csak fekete, úgyhogy az asztalunk nem passzol semmihez. Mert kellett, mert nem értem rá hónapokig keresgélni, hogy olcsó és jó legyen. Az ágyunk nem sima barna, hanem fekete virágmintás, mert akkor ez volt leárazva, mikor vettük. Én vállat vonok - legalább így illik a barna és a fekete bútorhoz is... Közben elköltöztünk, itt sötétebb natúr fa a beépített bútor, ennyit az egységes képről. Kellett ruhásszekrény, ami elég nagy és árban is jó volt, az sötétebb barna. Puff neki, ez van.

És tudod mit? Ha elköltözünk valaha saját lakasba, akkor is visszük ezeket magunkkal, mert nem fogok csak azért újat venni, hogy valaki ne szóljon be hogy nem passzol a bükk komód a kőris szekrény mellé.

Harmadrészt a képek a falon nem kell, hogy passzoljanak a színvilágba, ez nevetséges. Ha kék a szoba akkor már ne tegyek ki egy jól sikerült naplementés fotót keretben? Csak mert piros?

Abban egyetértek veled, hogy a túlzsúfolt fal nem szép, én az egy-egy magányos kép pàrtján vagyok. De nagyon sokan pakolják tele a falat képekkel, nem apád az egyetlen.

A csetreszek ugyanez, miért zavar, ha ott van a polcok szélén? Régen porcelán kiskacsák voltak divatban, most rengeteg más ugyanezen funkcióval. Nem rontja az összképet, ez miért zavar?