Mit tegyek ha nem kedvelnek a párom kamasz gyerekei?

Kérdező, egyrészt amit írtak már, azt ismétlem: van rá esély, hogy évek alatt megszoknak, elfogadnak.

Addig is a következőt tanácsolom:

Ne akard erőltetni a segítségedet, szeretetedet a gyerekek felé. Te az apjukat szeresd. A gyerekekkel beszélj udvariasan, de ne süss-főzz, kedveskedj nekik/velük, ne dobd a lábuk elé magadat.

Nem írtad, mit jelent az, hogy a rosszat látják benned. Ha kötekednek, gorombáskodnak, akkor párod utasítsa rendre őket. Ha csak mondjuk nem esznek egy falatot sem a te sütidből, amit a legnagyobb szeretettel csináltál nekik, akkor vond le a következtetést: fölösleges strapálnod magad.

Legyél távolságtartóbb.

Biztos a lelkük mélyén az is bennük van, hogy esetleg apjuk lakását akarod a magad részére megszerezni. Rengeteg a haszonleső ember, nekik nincs emberismeretük, élettapasztalatuk, úgyhogy a legrosszabbat tételezik fel rólad. Netán még a haverok, barátnők is telebeszélik a fejüket.

Egy darabig még ne költözz oda. Ideális az lenne, ha 18 évesen a saját lábukra állnának, és elköltöznének, de amint már írták, sokan 24 éves korukig egyetemre járnak, egyébként is szinte bizonyosan anyjuk után tulajdonrészük van a lakásban. Ha már a kisebbik is elmúlik 18 éves, és addig sem javul a helyzet, akkor a következőt tanácsolom: párod adja el a jelenlegi lakását. Annak árát osszák el a tulajdonrészük arányában. A gyerekek innentől azt csinálnak a maguk pénzével, amit akarnak, és oldják meg maguk a lakhatásukat. Párod meg a maga részével szálljon be egy olyan lakás vásárlásába, amihez csak nektek, kettőtöknek van köze. Ennek egyetlen szépséghibája, hogy a lakás eladásához, mivel tulajdonosok, kell a gyerekek hozzájárulása is. Ha itt megfeneklik a dolog, akkor forduljatok ügyvédhez, mert van valami olyan fogalom (asszem kényszer értékesítésnek nevezik), hogy a többi tulajdonos ellenkezése ellenére is el lehet adni, ha valamelyikük el akarja.

De persze ez a végső megoldás, ha ők se elköltözni, sem téged elfogadni nem hajlandók évek múlva sem.

Sok jóval nem tudlak kecsegtetni, a lányom 15 es az apjának van egy bnője akivel nem tud megmaradni egy légtérben...oké, nálam 22 évvel idősebb is tehát már eleve egy plusz generáció van köztünk.. de a fő gond sztem hogy már az első találkozáskor is rászólt a gyerekekre és olyan elvárásai voltak velük szemben amit mi itthon nem szoktunk meg. Én tudom felnőttként hogy mindenhol más szabályok vannak de talán nem azzal kéne inditani. Utána meg is mondta a gyerekek apjának hogy nem szeretne velük többet találkozni....no komment.

Amugy az exemnek mar volt gyereke mikor megismerkedtunk, en se reagaltam jol ( de nekem akkor nem volt meg saját), szóval én is voltam gonosz mostoha...

Ha az anyjuk meghalt, az azért sokkal nehezebb szerintem mintha elválnak, nehéz lesz és hosszú a jó kapcsolat kialakítása. Én biztos nem bírnám idegekkel.

A párod hogy kezeli a helyzetet? Itt ő tudja elsimítani a hullámokat, ő a kapocs köztetek. Te fejre is állhatsz, ha azt látják, hogy apu nem áll ki melletted.

Szépen üljetek le négyen és fektessetek le szabályokat. Az egyik legyen az, hogy mindenki udvarias és előzékeny a másikkal. Azt nem lehet elvárni, hogy szeressenek, de azt igen, hogy normálisan viselkedjenek. Erre viszont nem neked, hanem az apjuknak kell őket nevelnie.

Szerintem nehéz helyzet ez mindenkinek. Meghalt az anyukájuk ilyen fiatalon. Azért ez elég durva. Felnőtteknek is nagy törés. Ráadásul tinikorban vannak. Az akkor is nehéz időszak, ha egyébként minden rendben van. Ilyenkor a saját szüleiket is sokan "utálják" éppen.

Szerintem legyél velük normális, barátságos, de ne túl 'nyálas'. Nem kell várni, hogy szeressenek. Szerintem már az is jó, ha normálisan meg tudtok lenni egymással. Majd biztosan fog változni, ha idősebbek lesznek, ha túl vannak a tinikoron, ha már régebb óta ismernek.

Szerintem légy nagyon türelmes és kitartó, akkor van esélyed, hogy elfogadnak.

Mivel meghalt az édesanyjuk, rettenetesen sérült a lelkük.

Sok idő kell, mire egy kicsit rendbejönnek.

Saját magam mindezt átéltem kamaszként, tudom, mit beszélek.

#17, csak az "Egy darabig még ne költözz oda." kitétel ne lenne ott abba a #12-be... egy éve ismerik egymást, apuka 4 éve van pár nélkül, mire és miért várjanak még???

Kérdező, egyszerű, még véletlenül se szülői attitűddel közelíts hozzájuk még véletlenül se, mert pótszülőként nyilván nem fognak elfogadni, nem ovisokról beszélünk ugye. (ebben a korban az ember még a valódi szüleitől se nagyon tűri már a "nevelgetést-terelgetést", nem hogy a szülője új párjától) Egy baráti-haveri viszonyt célozz be, és ne erőltessetek semmit, a dolgok kifutásának időt kell hagyni.