A szüleitek fenekeltek el benneteket, ha valami rosszat tettetek? Ha igen akkor az milyen volt?

Kérdező: Te fiú vagy lány vagy? És mások tudnak róla, hogy a szüleitek titeket megvernek? Ha igen mit szólnak ehhez? Ti nem próbáltátok már nekik megmagyárázni, hogy ez nem normális?

"Ami szerintünk túl szigorú, kevés osztálytársunk kaphat szüleitől fakanállal, pálcával, meg szíjjal a fenekére." -ebben mondjuk igazad van, de szerintem nem kevés osztálytársaitok, hanem egyetlen egy osztálytársatokat sem fegyelmeznek így... vagyis...nagyon kicsi rá az esély, persze biztos vannak még a szüleiteken kívül más szülők is, akik ugyanígy tartanak fegyelmet [pl. a Feleséget Cserélek!-ben is láttam már párszor, hogy a gyerekeket elverik, ha valami rosszat csinálnak].

Amúgy meg hogy adják a büntetést? Le kell hajolnotok? Vagy az ölükbe húznak? Vagy rá kell feküdnötök egy székre, hogy a feneketek legyen az ülőkén? Esetleg ágyra?

Hát szerintem nem normális még az se :D

Am. ja tényleg, feleségcsere, és nem feleséget cserélek :D [bocs, csak egy szerb műsör zavart be, aminek az a neve, hogy Menjam ženu!-Feleséget cserélek :P]

Hihetetlen dolgokat lehet itt olvasni... Már a kérdező által leírt "fenyítési módszerek" is hihetetlenek, de még ennél is rosszabb azt olvasni, hogy még azt is simán meg lehet úszni, ha valaki betöri a gyereke fejét...

A gyerekeket szisztematikusan verni ma bűncselekménynek számít. Ugyanúgy, ahogy a családon belüli erőszak minden formája bűncselekmény. Sajnos ebbe a lelki terror még nem tartozik bele, bár a szeretetmegvonást és az érzelmi zsarolást én még a testi fenyítésnél is rosszabbnak tartom. (Pl. "haltál volna meg pár napos korodban" --> Én nem tudom, hogy nevezheti valaki anyának magát, aki ilyet mond, vagy gondol, bármilyen dühös legyen is a gyerekére.)

A legtöbb szülőnek sajnos nincs fogalma a gyereknevelésről. Azt hiszik, ehhez mindenki ért, pedig ha így lenne, nem lenne annyi lelki sérült ember a világon. A rossz példát pedig mindenki magával viszi otthonról az új családjába is, így akit gyerekként vertek, az maga is verni fogja a gyerekét, akivel üvöltöztek, az pedig maga is üvöltöző szülő lesz majd.

Pszichológiailag bizonyított, hogy a leghatékonyabb büntetés a jutalom megvonása. A testi és lelki bántalmazás MINDEN ESETBEN nyomot hagy maga után, és hosszú távon beteg, torzult személyiséget eredményez. (Pl. szorongások, állandó bűntudat, döntésképtelenség, kényszeresség, stb.)

Persze különbséget kell tenni egy fenékre paskolás, és pl. egy szíjjal verés között. Előbbinek lehet figyelmeztető hatása, de csak akkor, ha nagyon ritkán alkalmazzák, és ha a hangsúly nem azon van, hogy fájjon, hanem azon, hogy a gyerek "kikapott". Aki azonban észérvek, magyarázat és törődés helyett a fizikai fölényét használva akar gyereket nevelni, az maga is beteg ember lelkileg, akinek fogalma sincsen arról, hogy hogyan működik egy gyerek lelke.

Lehet azt mondani, hogy a mai liberális nevelési elvek hatására vált sok gyerek kezelhetetlenné, azonban ez nem igaz. A mai kezelhetetlen gyerekek maguk is agresszívak és verekedősek, ez pedig annak köszönhető, hogy SEMMILYEN nevelést nem kaptak. Sem törődést, sem szeretetet. Apa, anya dolgozik, nincs idejük, sem türelmük, a gyereket pedig a televízió "neveli", senki sem foglalkozik vele. Nincs jutalom, nincs büntetés (ami ugye normális esetben a jutalom megvonása), nincsenek szabályok, amiket be kellene, hogy tartson. Ha pedig nincsenek szabályok, nem alakul ki a gyerekben az úgynevezett "lelkiismeret" sem. A türelmetlen szülő gyakran olyankor büntet, amikor az nem jogos (pl. mert fáradt, így rákiabál a gyerekre, amikor az csak beszélgetni akar, vagy csak azt akarja, hogy törődjenek vele), és olyankor meg nem, amikor pedig kellene. A gyerek végül már nem érti a szabályokat, így nem is próbálja betartani azokat... Végül úgy hívja fel magára a figyelmet, ahogy tudja, tehát antiszociálisan viselkedik.

A hatékony nevelés titka nem a szíj. A gyereknek elsősorban jó példát kell mutatni, másodsorban pedig sokat kell vele foglalkozni. Ha rosszat tesz, attól kell megfosztani, amit szeret, de ez soha nem lehet a szülői szeretet megvonása!!! A tettet kell megbüntetni, nem őt. Az a gyerek, aki imádja a szüleit, annak nem érdeke, hogy rosszalkodjon. Minden gyerek életében van egy olyan szakasz, amikor meg akar felelni a szüleinek, ez életkori sajátossága. Ekkor kell belenevelni azokat az alapvető szabályokat, amik később, ha jól neveljük őt, a személyisége részévé válnak majd. Felnőttként már nem áll mellette a szülő, mint feltétlen tekintély, ellenben a lelkiismerete örökre vele marad, mint iránytű. Ahhoz, hogy a gyerekünkből kiegyensúlyozott, becsületes felnőtt váljon, türelemre, törődésre, és rengeteg szeretetre van szükség. A gyerek egy tükör. Agresszióra agresszióval, nemtörődömségre nemtörődömséggel, haragra haraggal, szeretetre pedig szeretettel reagál.

Soha nem vertek otthon. Mégsem lettem drogos, se piás, jól tanultam, nem beszélek csúnyán, nem bántok másokat. Egyszerűen azért, mert így természetes. Egyszer loptam óvodáskoromban egy játékot az oviból. Másnap visszavittem, mert rosszul éreztem magam miatta. Így működik a lelkiismeret. Aki nekem nem hisz, olvasson utána, ez pszichológia. Bizonyított, működő dolog.

Abban én is hiszek, hogy egy pofon jó helyen, jókor, a világ leghasznosabb, leghatékonyabb módszere. Viszont a rendszeres verés egyáltalán nem biztos, hogy használ, sőt, szerintem csak tönkreteheti lelkileg a gyereket!

Engem anyám egy időben rendszeresen vert, volt, hogy napi szinten. Ő nem használt semmilyen eszközt ehhez, csupán a saját fizikai fölényét. Verte a fejem már bele asztalba (ezt azért, mert az egyik házifeladatot nem tudtam megcsinálni). Volt, hogy rugdosott a földön, amíg sírva nem könyörögtem kegyelemért (egyszer azért, mert nyolc évesen azt találtam mondani egy másik gyerekre,hogy hülye, a másikat meg azért, mert a gatyámat a székemen hagytam.) Aztán egy időben olyan gyakran pofozott föl, hogy ha csak hevesebben gesztikulált, máris kaptam a kezem a fejemhez, ahogy azt az egyik válaszoló írta. Ráadásul ő még lelkileg is terrorizált, hol azzal, hogy öngyilkos lesz, hol azzal, hogy én milyen ronda vagyok, milyen kövér, hogy hülye vagyok mindenhez. ("Hogy lehetsz ilyen hülye, hogy egy rántást se tudsz megcsinálni, neked is csak a b.száson jár az eszed, te kis r.banc!" - mindezt 12 évesen, mikor még a szex eszembe se jutott.)

13 éves voltam, mikor mély depresszióba estem, többször meg akartam halni, és hevesen gyűlöltem az anyámat.

Most már felnőtt nő vagyok, és bár nem gyűlölöm őt, mert volt olyan helyzet, amikor kiállt mellettem, de nem is szeretem úgy igazán, mint pl. apukámat. Apám sosem ütött meg, mégis ezerszer többet számított nekem minden szava, minden tanácsa, minden figyelmeztetése, mint anyám üvöltözése, és az állandó verés. Anyámat valahol a szívem mélyén le is nézem, és különösebben jó embernek sem tartom. Már rég nem ver, mégis érezhető a kapcsolatunkon, hogy valami rémesen megromlott, elromlott közöttünk, és hogy már sehogy sem lehet helyre hozni.

Persze, azért azt is hozzátenném, hogy anyámat az ő anyja még brutálisabban verte, a semmiért. Fakanállal, szíjjal, éjnek idején, alvás közben kirángatta őt az ágyából, és istenesen megverte... csak úgy.

Rosszak az idegeim, súlyos önbizalomhiánnyal küszködök. Ezt eredményezte anyám "remek" nevelése.

Kedves kérdező

Nálatok mitől függ,hogy meztelen fenékre vagy felöltözve kaptok ki?