A szüleitek fenekeltek el benneteket, ha valami rosszat tettetek? Ha igen akkor az milyen volt?

Hú... Én lány vagyok, van két öcsém, mi mindig rendszeresen kikaptunk, ha valami hülyeséget csináltunk. Nem csak a szüleinktől, egyszer a nagybátyánknál nyaraltunk, és volt egy pálcája, vagy fűzfavesszője, már nem emlékszem, amibe bele volt késsel vésve a nevünk, és húzta rá a strigulákat, hogy ki hányszor kapott ki vele. Asszem ez még a mai napig is megvan neki. Mára persze "vicces" családi sztori lett belőle, dehát akkor is... Nálunk anyu volt a "brutálisabb" (apu csak egyszer vert meg minket nagyon, mármint úgy, hogy megmaradt, mikor gyerekzsivaj volt a focimeccs alatt..... Tipikus.), anyu viszont durván nyomta. Egyszer be is törte egy fatalpú klumpával az öcsém fejét. Ciki lehetett neki kimagyarázni az ügyeleten, mikor le kellett vinni összevarrni a tesóm fejét... Fakanalat is többször tört el rajtunk, de a szíj nálunk szerencsére kimaradt.

Nemrég anyu valamiért rácsapott a nagymamám kutyájára, és az egyik öcsém beszólt neki, hogy "Kutyát nevelni nem úgy kell, mint gyereket". :)

Kiskoromban igen, sokszor. Anyukám fakanállal, apukám csak simán, de azzal is nagyot tudott ütni. Azt érte el, hogy baromi gyorsan megtanultam, mit lehet csinálni, mit nem, mára semmi gondjuk nincs velem.

Ellenben mire az öcsém született, anyukám átvette ezt a nagyon liberális nevelési stílust. soha nem kapott ki a gyerek. Ma 14 éves, és kiröhögi azt, aki bármit mond neki.

Valamilyen szinten igenis normális, ha kikap a gyerek, ha nekem lesz olyan gyerekem, aki rossz fát tesz a tűzre, az igenis kapni fog a fenekére.

DE amit sose csinálnék, az a szeretetmegvonás. Azt egyszer csinálta anyám, még kicsi voltam, egy héten keresztül ha ránéztem, bőgtem. Embertelen, lelki terror. Inkább kapjon ki a gyerek, tudatosítsák benne, hogy miért kapta, és onnantól legyen elfelejtve a dolog. Így tuti nem lesz lelki sérült.

8:48

nem semmi, milyen anyád van!!

marha nagy erővel kellett megütnie ahhoz, hogy eltörjön egy fakanál!

én szembeköpném, csodálkozom rajta, hogy mosolyogva írod mindezt, meg családi vicces sztori lett belőle, le vagyok döbbenve!

8.48 vagyok.

Igen, azt hogy "vicces" direkt írtam idézőjelbe, ezen csak a felnőttek (mármint a családunkban) szoktak nevetni... A mosoly jel pedig azért volt ott a végén, mert már 3 éve nem lakom otthon, szóval ami volt, elmúlt, különösebben már nem érdekel.

Az is elég fura, hogy tényleg elég sokat bántottak minket otthon, mégis szerintem mindhárman nagyon tiszteljük a szüleinket (főleg anyut), és az a tesóm lakik máig velük, aki annak idején a legtöbbet kapta... (Pedig elköltözhetne már ő is, megtehetné, ha akarná.)

Nem gondolom, hogy emiatt rossz ember lett belőlünk, az mondjuk igaz, hogy önbizalma egyikünknek sincs, és a magunk módján mindhárman szerencsétlenek vagyunk, de megtaláltuk azt a közeget is, ahol mégis érvényesülni tudunk.

Azért én nem köpném szembe a szüleimet, vannak ennél sokkal durbvább dolgok is, amit szülő tesz a gyerekével...

Engem is ütöttek már meg úgy, hogy eltört a fakanál. A páromat is gyerekkorában és normális felnőttek (19-20 éves) lettünk. Nem értem miért kell mindenben a liberalizmus eszközét bevetni.

Meg kell találni az arany középutat, néha bizony meg kell verni a gyereket, ha rosszat csinál. Fel kell pofozni, meg kell ütni és büntetést kell rá ki róni. Mindezt azért teszik a régimódi szülők, mert szeretik a gyereküket és nem akarják, hogy rossz dolgokra szokjanak rá.

Persze nem jó az sem, ha állandóan ok nélkül van ütve a gyerek, de a kérdés az volt, hogy "A szüleitek fenekeltek el benneteket, ha valami rosszat tettetek? "

HA ROSSZAT.

Miért mit kéne tenni? Megsimogatni a fejét?

Jól van Pistike, ügye voltál,hogy kibelezted a macskát aztán rágyújtottad a házunkat, semmi gond. puszi-puszi

Birkák!!!

Időnként és indokolt esetben nem árt egy-egy pofon vagy elfenekelés. csak mindig legyen hozzá magyarázat is a szülő részéről, mit szabad, mit nem, meddig mehet el az a gyerek és ha túllépi a határt, akkor annak bizony az lesz a következménye, hogy kikap.

Annak idején teljesen mindennapos dolog volt, hogy a szülők időnként elverték a gyereket. Szüleink, nagyszüleink is kaptak otthon és mégis normális, rendes felnőttek lettek zömükben, akik mindig szerették és tisztelték a szüleiket.

Tőlünk egyszer általánosban (nyolcvanas évek) meg is kérdezte osztályfőnöki órán a tanárnő, hogy ki mivel szokott kikapni otthon. Alig akadt egy-két gyerek aki azt válaszolta, hogy sohasem kap ki. Jókat röhögtünk a válaszokon. ma már a kérdésfeltevésért is felelősségre vonnák a pedagógust. Meg az adott szülőket utána.

Mi is kikaptunk párszor a húgommal otthon. Ő fakanállal, én fiúként egy műanyag játékkarddal. És igen, csupasz fenékre kaptam. Mindig este volt a büntiosztás, fürdés után nem vehettem fel a pizsamámat, hanem hasra kellett feküdni az ágyon és akkor kaptam meg, ami jár. Ebben volt némi lelki ráhatás is, mert elég rossz volt arra várni, hogy este ki fogok kapni és mennyire fog fájni. Egyszer volt, hogy az udvaron vertek el a nagyszüleimnél, akkor ruhaszárító kötéllel kaptam ki, de azonnal a kert összetaposása miatt. Jogosan vertek el mindig, ma is jól emlékszem mindegyikre, hogy miért kaptam. Ha egyszerűen ejnye-ejnyéztek volna, azt egy hét alatt elfelejtettem volna. Így belém rögzült. Ma sem ártana némileg több szigor a nevelésben.