Az megérthető, ha a családom azért megaláz, mert nem tudok annyira főzni? 19L

25

Msélj, milyen az élet ott, 1811-ben, falun, ahol te élsz, oszt' minden gyökérnek ut egy ingyencseléd?

36

Oszt' te mit tudsz, prolikám?

Nekem a főzés mindig az élethez tartozott, pedig fickó vagyok. Része a túlélésnek, de nem csak a fizikainak. Amikor olyan a munkám, amiben nem tudok kiteljesedni, zenélni meg fáradt és kedvetlen vagyok (vagy csak jó már a csend, mert a zene meg gyakran olyan, hogy jammelsz kidőlésig és eltelt a nap), akkor még kis "bebüdösítés" árán is jól átterelhető az alkotókedv valami egészen egyedi nasikompozícióba, ami minden, csak nem junk food.

Anyám rengeteg mindenre tanított, milliószor elismételt ilyen tapasztalati alapvetéseket, de rengeteget, szinte lexikont írhatnék. Ugyanő rondán leszólta a kísérletezéseimet, ha beavattam, de adta magát a megoldás: titokban teszek cukrot a sűrű pörköltszaftba, titokban hintek csöpp fahéjat a brassóiba, mielőtt csomó frissen tört fokhagymát kevernék bele a tűzről lehúzva, utolsó lépésként... Persze nem mindig egyszerű titkolózni: azért a rengeteg nagyon picire vágott friss petrezselymet azonnal kiszúrta a paprikás zaftjában, de kóstolás után nagyon felderült rajta, mennyire rohadt finom úgy. :)

Itt ér utol minket a fizikai és szellemi után a harmadik túlélési vetület, ami leginkább stratégiai, majd idővel remélhetőleg alkati túlélési készség lesz: amikor bárki bármit előadhat bomlott lelkivilága legsötétebb mélyéről a főztöddel kapcsolatban, mindig találsz egérutat a közös gyözelemhez, amikor mindenki hepi, pocak teli, ízek fonódtak egymásba és felhők nőttek a székek helyére.

És előtte én is egyórás takarító-szentségelő műsorral reagáltam a folyamatos izélgetésre, addig egy pohár vizet nem töltöttem ki, míg nem törlesztettem mások adósságát a "használat után mindent a helyére" szabály második felében.

55%-os ne ámítsd magad. Attól hogy leosztottuk a hímsoviniszta ostoba fejed attól mi még tudunk főzni (mármint én).

De biztos nagyon jó az neked, hogy még meg is magyarázod magadnak, hogy sebaj ezek a mostani nők nem is érdemesek rád :D Mintha ezen múlva bármi is. Lúzerke. Már az nagy szám lenne ha egy munkanélküli egész nap az ágyban pihenő nő összejönne neked, de hát még annak is nagyobbak az igényei XD

Utolsó!

Attól, hogy itt össze-vissza fröcsögsz kínodban, se főzni nem tanulsz meg, se a narancsbőr nem múlik el az óriási hátsódról.

:D Olvasni kellene megtanulni mert írtam hogy én tudok.

Te vagy aki kínjában vergődik. Személyeskedsz meg hasra csapva hozzámvágsz egy csomó mocskot. De attól még egyrészt ebből semmi igaz, másrészt ettől neked még nem lesz nőd, harmadrészt ugyanolyan forever alone lúzer leszel mint voltál.

Mi meg élünk boldogan :)) Na ehhez mit szólsz, dedóska?

Na gyerünk találj még ki valami szaftosat arról hogy milyenek is vagyunk, a társaid a kiscsoportban biztos értékelni fogják hogy te ilyen kis kreatív vagy meg menő :D Ostoba szerencsétlen.