Az megérthető, ha a családom azért megaláz, mert nem tudok annyira főzni? 19L

"Az emberek többsége konzervből meg porból főz, én ezt nem nevezem igazi főzni tudásnak. Én nem állítom, hogy tudok főzni, de a bolognait paradicsomból csinálom, nem parikonzervből, nem Knorr porból."

Na igen, ez is jó meglátás!

Egyáltalán nem normális szerintem, mert ezzel csak elveszik a kedvedet a főzéstől. Az hogy a konyha undorító, az már csak a hab a tortán. Ilyenben ki kísérletezgetne szívesen...?

Bőven ráérsz megtanulni később is, nem maradtál le még semmiről. Persze, ha van olyan recept, amit szívesen megtanulnál anyudtól vagy mamádtól, azt lesd el. De a többit egyedül is meg tudod oldani, főleg így hogy érdekel is :)

Nem gondolom amúgy, hogy egy nőnek kötelessége lenne főzni a párjára. Szerintem az a normális, ha mindketten tudnak valamennyire főzni, és egyik sem várja el a másiktól, hogy elérakja a kaját... Miért van az még mindig sokak fejében, hogy kizárólag a nő feladata a főzés illetve a többi házimunka ?!

Engem akkor nevettek ki a szüleim amikor levest próbáltam csinálni úgy hogy ételízesítőt tettem forró vízbe meg tésztát.

De viszont, drága édesanyádnak meg nagymamádnak kéne tanítgatni és formálgatni a kézségeidet a főzésre, mert senkinek sem jön a semmiből, engem is tanítanak pedig én fiú vagyok.

Látom főzni itt -szinte- egyik nő sem tud.

De a telefonnyomogatás az biztosan jól megy...

"Látom főzni itt -szinte- egyik nő sem tud."

Te hányat tanítottál meg?

#39: "Anyutól nem szívesen kértem tanácsot, mert mondott is valamit, meg nem is. "Mennyi cukrot/sót/vizet tegyek hozzá?" Erre szerintem nem normális válasz a "Mit tudom én? Valamennyit!" :D"

Ó, ez ismerős! :DDD

"Szükség szerint." "Gondolomformán." "Hát, majd látod/érzed."

Pl. két agyonborsozott húsétel után jöttem rá, hogy borsot sokkal kevesebbet szórjak a húsra, mint sót.

Egyébként én nagyjából Horváth Ilona szakácskönyvéből tanultam meg az alapokat, aztán próbálgattam, néha kérdeztem anyut is. Van, ami a mai napig is mindig bizonytalan, jól sikerül-e. Olyan is volt, ami először jól ment, aztán egy-kétszer rosszul sikerült, aztán rájöttem, min múlott a különbség. Azóta stabilan jól sikerül. Van olyan sütemény, amit olyan színvonalon tudok csinálni, hogy jóízűen megesszük, de néhai keresztmamámé sokkal omlósabb volt.