Az megérthető, ha a családom azért megaláz, mert nem tudok annyira főzni? 19L

Elköltözöl otthonról, lesz saját konyhád, ott szép tisztaságot tartasz, és megtanulsz magadtól főzni, kísérletezni. Ott nem lesz, aki leszóljon.

Hidd el, más is így csinálja. :)

Nyugodtan mondd meg nekik, hogy ha önállóan fogsz lakni, akkor a te konyhád nem úgy fog kinézni, mint egy hulladéktelep, és akkor ott fogsz is főzni.

Én még enni se szívesen ennék ott, ahol ilyen állapotok vannak, ahol az ebédem készül (mindegy, ki készíti).

Nem, a családod szimplán bunkók gyülekezete.

Nálunk is ez volt mostohám részéről - hát, nem véletlenül nem főztem, míg "otthon" éltem.

Nem megérthető..Engem soha nem tanított se anyám, se mostohám főzni.

Max. nagy ritkán engedélyezte a "gonosz mostoha", hogy főzzek az Ő eszközeivel..Mikor elköltöztem se lettem profi szakács, de haladok :D

Dehogyis, hülyeségeket beszélnek. Egyrészt ma már szerencsére tényleg nem azt a világot éljük, ahol a nőnek a konyhában a helye és kötelessége főzni stb. Másrészt pedig, ha így lenne, akkor nekik pedig valóban kötelességük lett volna megtanítani téged főzni, hiszen ez is a "tradíció" része.

Egyébként nyilván jó, ha az ember megtanul egy-két ételt elkészíteni, de nem mindenkit érdekel, nem mindenkinek fontos annyira és egyáltalán nem így kellene ösztönözni. Engem sem tanított meg senki főzni, mindig csak ki lettem zavarva a konyhából, hogy "útban vagy", szóval nem nagyon volt lehetőségem bármit is eltanulni. Viszont engem is állandóan csesztettek, hogy milyen szégyen, hogy még nem tudok főzni, mi lesz veled, ha majd elköltözöl stb. és eszméletlenül idegesített engem is. Ha valamit esetleg csináltam, akkor is mindig ment a szájhúzogatás, kritizálás, beszólogatás, kioktatás stb., még akkor is, ha jól sikerült. Amíg otthon laktam, addig tényleg nem tudtam főzni, de az egyetem alatt már magamra maradtam és akkor rá voltam kényszerülve. Nem mondom, hogy nem lett volna könnyebb, ha már eleve úgy költözök el, hogy minden megy, de abból sem lett katasztrófa, hogy csak akkor kezdtem el tanulgatni a dolgokat. Nem atomfizikáról van szó, simán meg lehet tanulni olyan szinten, hogy az ember tudjon magának ehető, finom ételt készíteni. Ma már nekem is jobban megy és szoktam főzni magamnak, de még mindig nem szeretem, egyszerűen nem tud érdekelni, nem élvezem stb., szóval amikor tehetem, akkor inkább rendelek magamnak valamit vagy elmegyek enni. Mostanában azon rugóznak, hogy miért nem tudok pl. pörköltet, vadast, töltött paprikát csinálni...soha nem eszek ilyesmit, szóval nem értem, hogy mégis minek kellene megtanulnom, de mindegy. Szóval nem foglalkozz velük és tanuld meg elengedni a füled mellett az ilyen megjegyzéseket, mert az ilyen típusú emberek mindenbe szeretnek belekötni és valószínűleg folytatni is fogják.

Ne foglalkozz velük. Nem tudsz főzni, ne főzz. Azt csináld, amiben jó vagy!

Én sem tudok főzni, viszont máshoz értek. Nem kell mindenkinek mindenhez értenie.

Engem az miatt csesztettek, mert takarítónővel takaríttatok. Na most ha én takarítanék, arra hetente rámenne egy napom, viszont egy profi 3 óra alatt megcsinálja. Ha azt csinálom amihez tényleg értek, akkor az az egy nap alatt többet keresek, mint amennyibe a takarítás kerül. Szóval ez nem valami úri hóbort, vagy lustaság, hanem racionális megfontolás, mindenki jobban jár így...

Nem azért kell főzni,mert nő vagy. Azért kell, mert gondolom nem sültkrumplin akarsz élni.

Ma már egy férfinak is illene tudni főzni, nem éppen agysebeszet. Én is tudok.

A nő meg nem csicska volt, hanem a férfi nem volt otthon, a nő meg igen. Ezért ő főzött.

Egyébként megértelek, otthon én is utáltam főzni, hála az idősek nek, mert ha egy csepp zsír is került valahová a butoron, már okoskodtak...

Engem is szekáltak ugyanezzel. Odamentem anyához mikor sütött-főzött és semmit nem engedett segíteni, mert úgysem tudom... Úgy alakult, hogy 18 évesen elköltöztem, hát jó lett volna, ha legalább a hasábot rendesen tudtam volna sütni egyáltalán... Évekkel később lett saját konyhám, minden nap főzök, tartalmas és extra ételeket jellemzően. Körülbelül egy év volt, mire kialakult, hogy sütés-főzés közben rendet is tartsak és a kaja is jó legyen. Ennek ellenére a mai napig ha megyek látogatóba szüleimhez és szeretnék terhet levenni anya válláról, ugyan azt a hülye szöveget nyomja, hogy úgysem tudom. Legutóbb konkrétan zöldséget hámozni nem hagyott, mert majd inkább ő csinálja, ő tudja, hogy hogyan kell normálisan.. szóval még mindig nem jutott el arra a szintre, hogy inkább megmutassa, hogy hogyan kell.

Barátomnál még rosszabb volt a helyzet, elmúlt 30 de most tanítom