Mikor mondtad utoljara a szuleidnek, hogy szeretlek?

Soha.

Ők se nekem.

Megölelni is kb. 10 éve.

Egyszer kicsi voltam még azért úgy 12 éves.

Oda akartam bújni anyuhoz de azt mondta, hogy nagy vagyok én már ehhez. Még volt hogy meg akartam ölelni, de neki nem tettszett.

Sokszor van, hogy úgy megölelném, megpuszilnám, ha mondjuk hazamegyek, és örülök, hogy újra látom őket, meg ilyesmi. De nem merem, mert tudom hogy ők nem szeretik.

Anyák napján és karácsonykor is csak távolságtartó puszi szokott lenni.

Én úgy érzem, hogy ezért vagyok lélekben, mindennapi beszédben is távolságtartó velük.

Mert így, ahogy nőttünk egyre jobban eltűnt, az a meghitt, közvetlen családi hangulat.

Én a saját gyerekeimmel máshogy szeretném. Szeretném, hogy tudják, hogy szeretem őket, akkor is, ha épp nem minden úgy alakult, ahogy én gondoltam, és hogy mindig számíthatnak rám, hogy nekem béármit elmondhatnak, megoldjuk együtt a problémákat, és nem kell, hogy titkolózzanak előttem.

Soha és ők sem mondták nekem, sőt gyerekkoromban nem is nagyon mutatták. Viszont bajban számíthatnának rám, és anyámra én is. Apámat nem láttam vagy 6 éve.

Én úgy szoktam eldönteni, hogy szeretek-e valakit, hogy ha mély vízben fuldokolna, megpróbálnám-e kimenteni, ha tudnám, hogy esetleg én is meghalhatok. A páromat és a gyerekeimet kimenteném.