Hogyan tudnám ez feldolgozni?

Éld a saját életed keres valaki mást és akkor már te is örülni fogsz az ő életének.

Járj bulizni ismerkedni ha nem csak megkeserited a saját életed.

Ne tedd tönkre magad légy erős és keres valaki mást.

Honnan tudjátok, hogy nem tett semmit érte? De most komolyan? Úgy kioktattátok, pedig erről nem sokat tudhatunk.

Szerintem természetes a fájdalmad, ne küzdj ellene.

Az, hogy manapság úgy cserélgetjük a partnereinket, mint a megunt ruhát, az a nem természetes.

Kedves Kérdező, egyre csak tűnődöm szomorú helyzeteden, mivel is lehetne segítenem nagyon szűk korlátok között levő lehetőségem szerint. Két gondolatsorra találtam Carl Gustav Jung egyik könyvében, melyeken, ha elgondolkozol, talán kissé oszladozni kezdenek a sűrű felhők életed égboltján.

"Mennyi időre van szüksége az embernek a megváltáshoz, ha szereti az Istent, és mennyire, ha gyűlöli? Azt várnánk először, hogy sokkal több időre van szüksége annak, aki gyűlöli az Istent. Az indiai ember azt mondja: ha szereti Istent, hét évre van szüksége, ha gyűlöli, csak háromra. Mert hiszen, ha gyűlöli az Istent, sokkal többet gondol rá! Minő aljasság! De e válasz teljesen helyes úgy, ahogy értelmezik."

Lehet, hogy már gyűlölöd őt azért, ami történt? Hiszen most már teljesen mindegy, melyiktek milyen mértékben volt előidézője annak, hogy együttélésetek elviselhetetlenné vált. Ezen majd az új kapcsolatod létesítésekor kell töprengened, szembe nézned Magaddal, hogy kikerült ugyanazokat a hibáidat.

Lehetségesnek tartom, hogy már gyűlölöd őt, és ettől az érzéstől ugyanúgy meg kell szabadulni, mint a gyásztól, mert mindkettő azonosan lélekromboló érzés. Viszont ettől talán könnyebb elbúcsúzni, mert itt megbocsátásra van szükség, és ebbe már bele tud szólni, hatni tud a józan ész.

C. G. Jung:

"Az embernek talán szüksége van rá, hogy a sors vagy a tudattalan vagy Isten - nevezzék kedvük szerint - jó alaposan az orrára koppintson és beletaszítsa a sárba,mert csak egy megrázó élmény "téríti észre" és ragadja ki valamennyire infantilizmusából, és teszi érettebbé. Hogyan jöjjön rá egy ember, hogy mennyire szüksége van megváltásra, ha magabiztosan azt hiszi, hogy őt nem kell megváltani semmitől sem? Az ember látja árnyékát, önmagát ferde nézetben, de elfordítja róla tekintetét, menekül, nem konfrontálódik, nem foglalkozik vele, nem kockáztat semmit - és aztán dicsekszik Istennek,önmagának, az embereknek, hófehéren és folt nélkül maradt ruhájával, amit valójában csak gyávaságának, regressziójának, kétszínűségének köszönhet. És ahelyett, hogy szégyellné magát, templomban előre áll, és azt mondja: Köszönöm neked, hogy nem vagyok olyan, mint ezek itt..."

Jung az önismeret fontosságára tanít, persze, látod ezt Te is, bocsásd meg, hogy ilyen szájbarágós vagyok. És tanít arra is, hogy kudarcainkból, veszteségeinkből erőt és tudást meríthetünk. Hasznosak ezek, hasznosabbak a sikernél, amelyet élvezni lehet, de nem tanít semmire.

Jungtól való kedvenc mondásom: "Semmi sem lehet annyira rossz, hogy valami jó ne származna belőle."

Meglátod, így van, csak ki kell böjtölni. Ez az mondat majd később, újabb boldog életszakaszodban, eszedbe fog jutni.

Mély értelmű idézetek ezek. Amíg gondolkodsz róluk, bogozgatod sokrétű mondanivalójukat, ebben a kis időben már NEM A ZSÁKUTCÁBAN BOLYONGSZ. Jó felépülést és sikeres gyermeknevelést kívánok.

Gratulálok! Nagyon jó anya vagy, kisfiadon ez látszik.

Vajon Jung gondolatai eljutottak-e szívedig? Tűnődsz-e rajtuk a rossz gondolatok helyett?

Ez a hír azért érintett ilyen keservesen, mert ezzel vált kétségtelenné, hogy elszakadásotok végleges. Ami persze csak látszólag van így, hisz a gyermek összeköti apja és anyja életét - életük végéig. Ha lehet, mostani, érzésedet, amelyet szeretetnek vélsz, bár szerintem inkább harag az, hiszen szikrája sincs benne a megértésnek volt párod új életével kapcsolatban, tehát, ha lehet, ne engedd túl nagy gyűlöletbe átfordulni életérzésedet. Jó lenne, ha a gyermek érdekében a későbbiekben is beszélni tudnátok egymással.

Ha még egyáltalán tudtok.

Mint a többiek is mondják, igyekezz előre nézni, s ha emlékezel, jusson eszedbe az a sok fájdalom is, amelyet egymásnak okoztatok elválásotokig, s talán így könnyebb lesz belenyugodni a visszafordíthatatlanba.