Miért tudom nehezebben feldolgozni a halálesetnél, hogyha hamvasztják az elhunytat? Hogyan tudnám megfelelően kezelni?

Eloszoris oszinte reszvetem!

Szerintem legy nyugodt es ne emeszd magad.Ma mar sokkal jobb a hamvasztas,tobb szempontbol is.Nehez ilyen esetben tanacsot adni,de biztosithatlak abban,hogy batyad nem szeretne ,hogy emiatt bankodj.Inkabb fel a fejjel es ne a temetesre gondolj,hanem az egyutt eltoltott szep idokre.

Fogadd őszinte részvétem!

Talán azért nehezebb a hamvasztást elfogadni, mert nem természetes. A természet körforgása szerint a halott teste a földbe kerül, ahol tápláni fogja a földet, így a fűvet, virágokat, stb.

És az ember is ősidők óta eltemeti a halottakat. (Leszámítva 1-2 népcsoportot.) Így az ember a temetéset látja a testet, vagy a testméretű koporsót, és azt, ahogy azt a földbe teszik. Ez a végső búcsú. Ez a legfájdalmasabb rész, de ez zárja le a gyász egyik részét, a halál elfogadását, és a halott elengedését.

Hamvasztáskor az ember nem igazán tud azonosulni azzal, hogy az urnában van a szerett személy. Nehéz elképzelni, hogy nincs meg már a teste sem.

Remélem nem kavartalak föl ezekkel a sorokkal, csak szerettem volna, hogy megértsd, ez teljesen normális, amit érzel.

Adjon az Isten békés új életet a testvérednek a Túlvilágon!

Vigasztalódj a majdani viszontlátás örömével!

Részvétem!

Tudod, nekem nagymamámat hamvasztottuk. Egy háklis, divat-őrült (mai szóval plázacicának is hívhatnánk), végtelenül igényes nő volt. 53 évesen is büszkén vonult végig a strandon, és mindenki azt kérdezte tőle, hogy a lánya vagyok-e... Mindegy, ez csak azért érdekes, hogy megértsétek a továbbiakat, ami egy kicsit morbid lehet, ezért elnézést.

A családunk a világ minden pontján, szerteszét él, ezért a sírt nem tudtuk volna gondozni. Úgyhogy anya és a tesója a hamvasztás mellett döntöttek.

Nekem rettenetes volt feldolgozni, de arra gondoltam, hogy mivel mama undorodott a bogaraktól, valószínűleg megharagudott volna ránk, ha feláldozzuk őt nekik :) illetve, így ugyanolyan gyönyörű volt utolsó pillanataiban a teste, mint életében :)

Részvétem minden sorstársnak, aki hasonló helyzetbe került, főleg testvért lehet nagyon nehéz elveszíteni:(

Az én családomban szinte csak hamvasztásos temetések fordulnak elő, főleg anyagi szempontból, mellékesen a rovarok miatt..

Szerintem azért lehet nehezebb elfogadnod ezt, mert a bátyád teste az utolsó, ami kézzelfoghatóan megmaradt utána ebben a világban. Nem annyira végleges az elvesztése, ha látod, hogy fekszik, és elhelyezik egy gödörbe, ahol mindig ott lesz, és te bármikor meglátogathatod. Ellenben ha csak egy urnát látsz belőle, az olyan megfoghatatlan, fájdalmas és visszafordíthatatlan. Már nyoma sincs a Földön, csak az emlékeidben él..

Mert bár mindannyian tudjuk, hogy a halott test éppen annyira holt, mint egy marék hamu, azért mégis lelki megnyugvással tölt el, ha még láthatjuk egyszer, beszélhetünk hozzá, elbúcsúzhatunk tőle. Hamvasztásnál lezáratlan marad az egész, nem képes az ember úgy nézni a maradványokra, mintha az tényleg a szeretett ember lenne.

Szerintem ezért nem tudod túltenni magad rajta.

Valahogyan magadban kellene lezárnod a dolgot, de nem tudom pontosan, mi segítene rajtad. Talán ha összeszednél minden képet és videót róla, és készítenél egy emlékfilmet a bátyádról? Biztosan nagyon meggyászolnád közben, de ha a végére érsz, talán tudatosul benned, hogy tényleg ennyi volt az ő élete.

Még egyszer fogadd részvétemet a testvéred miatt..

ezen az utolsó válaszon elsírtam magam.2 hónapja vesztettem el a nagyimat és szintén urnás temetés volt! Én sem tudtam még feldolgozni...:(((

nem bocsátom meg magamnak hogy nem voltam eleget vele....ha tudtam volna hogy meg fog halni,sokkal többször mentem volna! De el voltam foglalva az egyetemmel meg egyéb dolgokkal.És most már késő...:((

hogy lehet magunknak megbocsájtani?