Hogy tudnám feldolgozni Anyukám halálát?

Őszinte részvétem Anyud miatt! Ő már fentről vigyáz rád. Arra nem gondoltál, hogy miért pont Apuddal maradtatok egyedül? Valamiért a vele való kapcsolatot kell helyrehoznotok, mert Anyuddal jó volt, ő nyugodt szívvel távozott. Apuddal viszont van még elintéznivalótok egymással. Én ebben hiszek. Gondold el, ha Apud most meghalna, nem lenne hiányérzeted, hogy nem volt teljes-normális a kapcsolatotok? Vele kellene közeledni valahogy egymáshoz. Hiszek abban, hogy semmi sincs véletlenül.

Elmesélem Neked a saját történetemet.

Nekem Nagymamám volt olyan, mint az Anyukám. Anyuval hol jóban voltunk, hol nem. Aztán 17 éves voltam, amikor Nagymamám meghalt, bár még élhetett volna a kora miatt. Akkor azt hittem, öngyilkos leszek. Anyuval maradtunk ketten. Hosszú évek kellettek hozzá, hogy mindketten felismerjük, hogy egymásra van szükségünk, és már csak egymásra számíthatunk, de persze közben nagy csaták voltak. Viszont ez alatt az idő alatt alapozódott meg a kapcsolatunk. Ha Nagymama még élne, vagy ne adj'Isten Anyu halt volna meg először, akkor sose alakult volna ilyen jól a kapcsolatunk. Így viszont lehetőséget kaptunk, szinte rá voltunk kényszerítve a javulásra.

Apuddal neked is ez lehet a helyzet. Kitartás és fel a fejjel!

Nehéz dolog az biztos! Tudom miről beszélsz, én is egy éve veszítettem el a Nagymamámat, a születésnapomon. Azóta sem tudtam felfogni, hogy mi történt, mindig úgy gondolom, hogy azért nem találkozunk, mert ő otthon van én meg itthon!

Iszonyatosan hiányzik! Én igazándiból úgy élem túl ezt a helyzetet, hogy arra gondolok, még mindig itt van, csak éppen most nem találkozunk, mint ahogy már írtam!

Erre nincs megoldás, nincs bevált módszer, nem lehet okos tippeket adni, hogy hogyan éld meg! Mindenkinek magában kell elintézni, segíteni senki sem tud! Viszont én azt mondom, hogy azzal nem teszel jót magadnak, ha befelé fordulsz! Igenis tessék a barátokkal lenni, úgy élni mint előtte! Vegyél erőt magadon, mert csak magadnak ártasz ezzel és anyukád sem örülne, ha így látna téged!

Sok erőt és kitartást kívánok neked!

Részvétem Édesanyád miatt. Sajnos én is ilyen cipőben járok. Anya rákban halt meg apám egy alkoholista... Erősnek kell lenned! Nem szabad ennyire elhagynod magadat, hiszen ezt anyukád sem szeretné. Csinálj olyan dolgokat, amiket szeretsz legyen szó bármilyen apróságról. Menj társaságba, szerezz barátokat. Az élet egyszeri és megismételhetetlen. Bújj ki a csigaházadból fokozatosan! A halál az élet része, de nem kell, hogy ez beárnyékolja az életedet. Találd meg az egyensúlyt!

Kitartást és boldogságot kívánok neked! 19/L

Sajnos a hirtelen halál ilyen szempontból rosszabb. Ha beteg lett volna Édesanyád, el tudtál volna búcsúzni tőle.

Így nem sikerült, nagyon sajnálom.

Nekem sincs már Anyukám, és én is nehezen zárom le őt, pedig vele nagyon nehéz volt az élet, mert ivott. Tulajdonképp elbúcsúzni el tudtam tőle, de a viselkedésvel nagyon sok agressziót hozott ki belőlem. Volt hogy üvöltöttem vele, nagyon csúnya dolgokat mondtam neki. Valószínű emiatt nem tudom soha őt lezárni. Mama, aki csodálatos természetű Nagymama volt, és hosszú betegségben halt meg, bár sokkal boldogabbá tette az életemet, mint az anyám, sokkal jobban el tudtam engedni őt.

Amikor az öcsém meghalt, levágtam a hajamból egy darabot tövig. De csak a tarkómon, úgy hogy ha leengedtem a hajam, nem is látszott. Szinte csak én tudtam róla. A levágott hajat befontam, és betettük a sírjába. Arra gondoltam, ahogy nőni fog a hajam, úgy lesz egyre könnyebb és könnyebb. És tényleg így volt. Nem old meg mindent az idő, de sok sebet begyógyít.

Viszont van egy hatalmas gyógyító erő, egy ismerősömnek még receptre is felírta az orvos:

kiskutya.:)

Ha tényleg komoly depressziód van, az kezelhető gyógyszeresen. Ám ha a depressziód egy reakció arra a szörnyű veszteségre, ami ért, akkor a gyógyszer mit sem ér.

Jobban leszel ugyan, de a fájdalom mélyen benned marad.

Azt javaslom, ha módod van rá, keress fel olyan pszichológust, aki segíthet Neked. Konkrét gyászfeldolgozó módszerre gondolok, ami most terjed Magyarországon is. Keress olyan szakembert, ha teheted, aki már megtanulta ezt a módszert, és el tudná végeztetni veled is.

A könyv angol címe "Grief Recovery" , John W. James és Russel Friedman a szerzők.

Még nem jelent meg magyarul a könyv, de már dolgoznak a magyar változaton.

Ha módod van fizetni olyan pszichológusnak, aki már megtanulta ezt a módszert, akkor keress ilyet.

Ha nem, akkor vedd meg a könyvet, ha majd magyarul is megjelenenik (ez fél-egy éven belül meg fog történni), és az utasítások szerint végezd el egyedül a gyászfeldolgozást a könyv utasításai szerint.

Nekem az édesapán nagyon fájdalmas rákbetegségben halt meg, szörnyű módon. Évekig nem tudtam igazán kikeveredni a gyászból. Végül egy pszichológus elvégezte velem a fenti gyászfeldolgozó módszert, és most már jóval könnyebb. Minden gyászoló embernek tudom javasolni.

Annyit még tudok javasloni, hogy írj egy levelet az édesanyádhoz, amiben utoljára elbúcsúzol tőle. Leírhatod benne minden vele kapcsolatos érzésedet, azt is, amit esetleg megbántál a vele való kapcsolatodban. Nem számít, hogy nem kapja meg. A lényeg, hogy te meg tudd fogalmazni a vele kapcsolatos gondolataidat. Ez is segíthet a gyászban.