Apukám 4 hónapja meghalt. Anyukám szépen rendben tartja a sirt, de a nagynéném (Apukám nővére) mindig elronditja. Mondhatom neki, hogy ne szóljon bele?

Én anyukàmtol külön élek,nem is tartom vele a kapcsolatot,de amikor apukàm sirjàra kivittem viràgot,màsnap màr édesanyàm lelökte.

Rosszul esett.Mert lehet hogy a hàzastàrs a lekerösebb köteléàk,de az nem jelenti azt hogy nekem nincs jogom hozzà.

Egy halott körül meg nem illik rivalizàlni,versenyezni,de ha nem is versenyröl van szo akor sem szabad veszekedést kezdeményezni.

Lehet hogy nektek nem tetszik ahogy a sira viràgot tesz,de lehet szegény édesapàd örömmel veszi,bàrhogyis van ledugva az a viràg.

4 honap nem hosszu idö.valoszinü még ti is érzékenyebbek vagytok ,ezért is bàntott meg a dolog,de hidd el.bàrhogyis n ledugva az a viràg,még mindig jobb igy,mint ha sehogyse lenne..

Egy sirt màr akàrhogy rendeztek be,az màr sokmindenenen nem vàltoztat sajnos...

Lehet beszélni a nagynénéddel,de ne hirtelen nyomàssal,inkàbb csak mond neki hogy mehetnétek egy nap együtt,és amikor együtt mentek,akkor te szolhatsz finoman,hogy azok a vàgott viràgok jobban mutatnak a vàzàba!

Szerintem az eltávozottat nagyon bántaná ez a torzsalkodás, ha tudna róla. A virágok elrendezésénél fontosabb lenne számára, hogy szeretettel gondoltok rá - RÁ, és nem az egymás közti rivalizáslásra.

A házastársi és a testvéri kapcsolatot pedig erősségében nem lehet "versenyeztetni", mert más jellegűek.

Szerintem a nagynéni felületes lehet - ha a gyakorlatban és a bukszakinyitásban nem nyilvánult meg a testvéri szeretet - és én úgy gondolom, ha ráhagyjátok, pár hónap után lehet, csökken a buzgósága a sír rendezését illetően. Viszont ha szóltok neki, vagy _feltűnően_ átrendezitek a "művét", annál jobban fogja csinálni.

A kapcsolatotok rendezése, valahogy némi "oldott" hanguat teremtése segíthet. De ehhez szeretet kell, és nem neheztelés. Lehet, a közös emlékezés Apukádra, ah bezsélgettek róla, és akkor talán ki fog jönni, mennyire fáj neki a testvére elvesztése. Próbáljatok együtt sírni, és az emlékeken együtt nevetni - talán az segít.

Onnan támadj, ahonnan nem gondolná:

Édesanyád és ő rakják össze azt, amijük van, és együtt rakják rendbe a sírt. Ne egymás után, egymást rivalizálva. Akkor ész érvekkel mindketten meggyőzhetőek, hogy a vágott virág szép lesz a vázában, a muskátli a földbe, és mindenki hozzárakhatja azt, amit ő gondol. Így a sír egyszer lesz rendbe téve, de akkor teljesen jól.

Én biztos, hogy ezt csinálnám ebben a helyzetben.

ajj ne mindenkinek siros problémája van:(:( én a családi kötelék miatt tűröm mik történnek de nekem is kezd elegem lenni... legzsívesebben a földbe döngölném őket, anyagilag kihasználtak minket a nagymama temetésén mert nem nekünk kellett volna eltemetni. és mi is hoztuk rendbe a sirt és még mesélhetnék mik történtek...

Visszatérve ha ennyire fáj elmondhatod anyukádnak h tegyetek valamit és hátha együtt sikerült meggyőznötök... én is legszivesebben lecseszném rokonaim h rohadjatok meg ti szemetek (mennyi mindent kezdhettünk volna azzal a 200 000 fttal:( ), de édesanyám még nyel... pedig én is látom rajta mennyire rosszul esik neki... de próbálom én is rábeszélni, de úgygondolja legalább ennyi maradjon a csakládból.