Hogy mondhatom meg neki, hogy apám helyett nekem apám?

Van egy 55 éves férfi az én életemben, akit amióta ismerek, helyére tudtam rakni az apámat (58), már nem gondolom azt, hogy talán majd megváltozik és rendben lesz és jó lesz. Apám részeges és egyáltalán nem foglalkozott velem, ha mégis, mindennek elhordott és állandóan szidott, még a mai napig is, de már nem veszem úgy a szívemre, mint anno.

Úgy érzem, hogy ebben sokat segített, hogy megismertem egy 55 éves tanár embert, akivel nagyon jó kapcsolatunk lett, beszélgettünk és amikor kórházba került, akkor azt nagyon a szívemre is vettem.

Megmerném kockáztatni azt a kijelentést, hogy neki köszönhetem azt is, hogy már nem vonzódok apafigurákhoz, hanem kialakulóban van a kapcsolatunk egy fiatal éves sráccal.

Szerintetek hogy mondjam el ennek az embernek, hogy mennyire hálás vagyok neki és nekem ő olyan, mintha az apám lenne? Vagy gondoljátok, hogy neki elég, ha tudja, hogy megbízom benne és én is bármikor segítenék neki?

Volt már valaki ilyen/hasonló helyzetben?

21/L