29 évesen mondhatom azt hogy elég?

Ne mondd, hogy elég!

Nem hiszem, hogy az egész életbe fáradtál bele, maximum csak a saját életedbe, abba, ami körbevesz.

Itt az idő új életet kezdeni, nem?

Fiatal vagy, úgyhogy hajrá!

Írd le, hogy miért olyan kilátástalan minden!

Akkor lehet, hogy többet tudunk segíteni.

Sosem mondhatod. Értem, miről beszélsz, én is hasonló cipőben jártam/járok, még a korom is hasonló, de mégis arra jutottam, hogy nem, nem mondhatom. Még messze van az alagút vége, de biztosan el fog jönni.

Amúgy leírnád részletesebben is? Hátha a konkrét problémák ismeretében konkrétabb javaslatot is kapsz.

Az egész probléma valószínűleg abból fakad, hogy túl sokat foglalkozol a múlttal. Nem szabad. A múlton nem lehet változtatni, el kell fogadni, hogy olyan, amilyen. A jelenlegi helyzetből és az adottságaidból kell kihozni a maximumot a jövőben. Ha ezt nem érted meg, akkor van az egy helyben toporgás.

A múlt elfogadása a leendő párodra is vonatkozik: ha szeret téged, a múltaddal együtt fogad el. Ha meg nem, akkor nem érdemes rá pazarolni egy percet sem.

9,42... Bocs, nem láttam a kommentet, éppen írtam. Akkor ezek szerint van párod. Nézd, szülővel lakni nem egészséges egy bizonyos kor után. Elkerülhetetlenek a viták, és mivel mindkettőjüket szereted, örlődsz.

Viszont: ameddig anyukáddal éltek, nektek kell alkalmazkodni. Tehát a párodnak leginkább. Ha nem tud civilizáltan viselkedni, és emiatt kell örlődnöd, hát el kell gondolkoznod, meddig tűröd. Ha lesz saját lakásotok, és meghívjátok anyukádat, ott majd a férjed dirigál. Nekem ez a véleményem. Ha jól értem, vágysz gyerekre, de nem jön össze. Nem vélelten, ha folyamatos stresszben élsz, lehet, hogy nem is a megfelelő férfival... Ilyen körülmények közé nem csoda, hogy nem akar megszületni...