Miért van, hogy egyes kismamák ennyire féltékenyek és utálatosak?

Minden nő ismeri a testét és tisztában van annak szükségleteivel. Én az utolsó másfél hónapot kértem szabira, mert nem hiszem, hogy akkor már jól esne dolgozni (most se nagyon esik jól, de kell a pénz.)

Én is a felét kapom a mostani fizumnak ha majd nem dolgozom, a férjem sem keres többet nettó száznál. De hogy a mekiben szülni... hát.. tulajdonképpen nem is kellett volna kórházba menned, berakod a gyereket a szekrénykébe, és mehetsz is vissza kérdezni hogy "miben segíthetek?":)

Hacsak nem koraszülött volt és hamarabb jött, mert akkor elnézést kérek.

Tudod, ha nem adod meg magadnak meg a testednek te a tiszteletet, senki más nem fogja megadni.

Ha pedig az utolsó percig dolgozol mint az állat (tudom milyen a meki bár én eddig még megúsztam, hogy azt kelljen választanom) senki sem fogja neked elismerni vagy megköszönni, max. ha valami gond lesz, még jól le is tol az orvos.

Én évek óta egy Herbáriában dolgozom (természetgyógyász vagyok, de itt tulajdonképpen csak egy eladó) ami nem olyan strapás ha a létrázást meg a dobozok pakolását leszámítjuk. Szeretem csinálni. (Csak a vevők nem és nem akarják megérteni, hogy lelassultam kissé, egyáltalán nincsenek rám tekintettel, de ez van. Gondolom rád sem voltak a mekiben.)

Mégsem dolgozom végig, mert egyszerűen nem tartom egészségesnek (persze hogy volt aki a tarlóról ment szülni de ő azt is szokta meg. Mi valószínűleg belehalnánk egy hónap kapálásba a tűző napon naponta tíz órákat.Én tuti.Pedig nagy a kertünk...)

Szóval szerintem egy anya feladata kiharcolni magának az előnyöket is, mert mint a mellékellt ábra mutatja, senki nem fogja felajánlani önszántából.

Ha nem kéred az ülőhelyet ami jól esne, az pont olyan, mintha lemondanál a gyesről vagy az egyéb anyagi juttatásokról, mert ugyan már, egy kismamának bírnia kell anélkül is.

Szerintem így is kibírunk egy csomó mindent, és ha már nem túl előzékenyek a népek, akkor igenis elkérem ami nekem jár, kapjam a köveket érte.

Végig lehet szenvedni egy utat, de ha lehetne kényelmesebben is, akkor miért ne? Ki büntet érte?

Már bocs hogy osztom itt az észt, nem vagyok okosabb senkinél, csupán ez a véleményem.

És miért fáj az neked, ha túlzásba visszük?

Ki-ki annyit kap az élettől, amennyiről úgy gondolja, hogy neki jár.

Különben is, a kamaszok hisztiznek, a nyugdíjasok nyavalyognak, a középkorúak depressziósak.

Hadd ne takargassam már ha nekem is van valami bajom.

Pont azt írtam, hogy nem vagyok áldozat:)))

ugyanis elveszem ami nekem jár, légyen az ülőhely például.

NEM akarok megélni még egy vetélést, és ezért simán felrúgok bárkit a buszról, így már világos?

Értetek jött már mentő? Öntötte el a ruhátokat a vér?... feküdtetek kórházi ágyon sírva? basszus, hogy ragozzam? Nem magyarul beszélek?

Nem érdekel, aki nem terhes, és az se akinek problémamentes terhessége van, vigyorogjon egész nap, álljon tótágast a buszon, de én ha fáradt vagyok, leülök!

Mi nem világos?

Ezt a gyereket úgy akarom megszülni, hogy él.

Ebben igazad van, de te szedhetsz rá gyógyszert, és nem egy másik élet (vagy egészség) múlik rajta, bármi bajod is van. Akkor ne add át a helyet, közöld hogy beteg vagy, és szólok másnak, hogy álljon fel.

Egyébként mindenkinek ezért van szája, hogy megmondja ha valami baja van. Nekem sincs a homlokomra írva, hogy veszélyeztetett terhes vagyok (sajnos nem azok táborába tartozom, akinél minden rendben van, de már csak pár hónapot kell kibírnom) ezért kérem el az ülőhelyet fennhangon, hamár senki sem adja át magától. (Azért ilyen meglehetősen ritkán van, szerencsére.)

Habár már láttam olyat is, hogy valaki nagy csomaggal szállt fel a buszra (távolságival járok dolgozni) és felállt valaki, hogy átadja a helyét. Én miért érdemelnék kevesebbet, csak mert a csomag a bőröm alatt van?... :)

Egyébként kezd a dolog meddő vitába torkollni....

Amíg nem voltam terhes, átadtam e helyet a kismamáknak, és lesegítettem a buszról az öreglányokat (lassan már ők se számítanak ilyesmire, hiába van bot meg járókeret, a jámborabbakat szintúgy felborítják. Nem a frissnyugdíjasra gondolok aki szalad a busz után,és több rúzs van rajta mint egy kamaszlányon, hanem az igazán öreg falusi nénikre.) Egyszerűen jólesett a hálájuk.

Egyébként ha ebből a hozzáállásból indulunk ki, nyilván a barátnőm is csak szimulált terhesen, amikor hat hétig kórházban volt, mert kitágult a méhszája. Nem volt ráírva hogy valami baja van, mégis folyton nyavalygott szegény, hogy baja lesz a kicsinek. Ilyenek ezek a kismamák:)