Miért van, hogy egyes kismamák ennyire féltékenyek és utálatosak?

igen, azt mondják, hogy inkább hagyj állva tíz kismamát, minthogy egy kövér nőre azt hidd, hogy terhes:)))

Egyébként meg van olyan hülye nő, aki brahiból lesz terhes, vagy mert unatkozik, ismertem ilyet!

És mégegyszer mondom, a kismamáknak trillió nyűgjük van, aki nem volt még terhes az nem tudja.(Ez akkor is érvényes, ha régóta vágytak már babára és úgy sikerült.) Valahogy ezt elfelejtik reklámozni, hogy FÁJDALMAS dolog terhesnek lenni, pluszban megterhelő (ha nem is azt a 35 fokot vesszük alapul, ami most van.)

Ezek után nem szabad csodálkozni azon, hogy egy kismama extra figyelmet kíván.Legalább időnként. A terhesség egy nagy munka, nem csak hintaszékben való ringatózás babaholmit kötögetve, miközben srégen besüt a nap a tolóablakon.

Nekem alapvetően azt is nehéz elfogadnom, hogy csökkent munkaképességű lettem, mert veszélyeztetett terhes vagyok (ment már el baba), a létrán szédülök, lehajolni fáj, futni nem tudok a busz után, rengeteget aludnék, és a kerti munka is egyre inkább a férjemre hárul (meghúztam a méhszalagokat a legutóbbi kapáláskor, és nagy a kert. Csak próbálkoztam, hátha megy még.)

Szóval miután az embernek kezd ormótlan lenni a teste, nem tud annyit teljesíteni mint megszokta, és fogalma sincs, mi vár rá egy gyerekkel mert mégiscsak egyedül lesz vele (az esetek nagyobb százalékában), bizony jólesik egy kis udvariasság, neadj isten kényeztetés..

Nem kekeckedni akartam, csak próbálom megmagyarázni, miért esik jól ha egyedül rá hárul a figyelem.

Csak nagyjából végigolvasva válaszolnék:

Van aki sajnos csak azért lesz terhes, hogy másnak nehogy jó legyen, ilyen a húgom! Nyolc osztályra, munkahely nélkül, és ész nélkül szül egy gyereket egy olyan fazonnak, aki egy gyerekét már elhagyta és szarik a fejére. Mindezek mellett anyukám pénzeli őket! Felháborító és szomorú is egyben.

Csak hogy az OFF-oláshoz csatlakozzam egy csepp sztorival: 2008 júliusa vagy augusztusa lehetett, látható nagypocakkal 7-8 hónapos terhesen vártam a buszra. Felszállok, nincs egy darab hely sem, sokan nem voltak, így állóhely az volt dögivel. Sajnos a kánikulában rosszul lettem, elájultam, összeestem. A buszos pedig megállt a következő megállóban, és az épp leszálló utasok levezettek a buszról leültettek a padra, és mondták, hogy várjam meg a következőt az biztos klímás busz lesz :D :D

Mondanom sem kell, ott azért kicsit dühös lettem, hogy ha nem akarnak leszállni ott emberek, lehet senki sem tud megfogni az összeesés pillanatában. És annyit még hozzátennék, hogy én soha nem kuncsorogtam helyért a Bkv-n, mert van lábam tudok állni. De ettől függetlenül, jól esett ha átadták a helyet és éltem a lehetőségekkel. :)

ON

Hogyne, túlélni elég sok mindent lehet, de itt arról beszéltünk, hogy mi az, ami JÓL ESIK.

Ráadásul amilyen hormonális állapotban vagyok én is, a múltkor majdnem elbőgtem magam amikor észtrevette valaki felszálláskor hogy terhes vagyok és előreengedett. Olyan de olyan jólesett. Hát ez van:)