Miért van, hogy egyes kismamák ennyire féltékenyek és utálatosak?

Sajnos én az agyammal dolgozom, és emiatt asztal mögül megyek szülni, nem az aratásról. Míg dédanyáink nem tudtak olvasni, így nekem meg nehezen megy terhesen a kapálás, bár így is csinálom, mert munka mindig van.

Mivel első gyerek, és mindig mindenki csak áradozik a terhességről, igenis bevállalom, hogy meglepődtem, milyen nehéz, holott két évet vártunk a babára, és tisztában vagyunk az egészségügyi hátterével is (a férjem mentős, és én is az egészségügyben végeztem.)

Mivel egy babát már elvesztettünk, nem szeretnék vitát nyitni arról, hogy kinek milyen nehéz a terhesség, mert ezt egy nő a több terhessége alatt is másképp éli meg, nemhogy több nő - ezt nem lehet összehasonlítani.

Most vagyok 18 hetes, már mozog a baba, mégis rettenetesen félek hogy elveszíthetem.

Ezek után úgy érzem, jól eshet, ha néhány iskolás kölyök vagy akárki átadja a helyét a buszon, vagy előreenged akárhol (főleg ilyen baromi melegben.)

Szerintem semmi gond nincs azzal, ha bevalljuk, ez nem egy sétagalopp, és persze, mártírkodhatok azzal is, hogy állok a buszon 90/60-as vérnyomással harminc fokban, hátha rosszul leszek, de én inkább leülnék.

Tisztában vagyok a határaimmal, és mivel nagyjából a nyolcadik hónap elejéig dolgoznom kell, megpróbálom kímélni magam valamennyire, hát te dobd rám az első követ, legyen... nyilváníttassak hisztisnek:)

Ui.: senkinek nem kívánom az érzést, hogy mindig ott bújkáljon, akármennyire is tudod, hogy nem igaz: hogy te vagy a hibás a felelőtlen életmóddal vagy túl sok munkával vagy bármivel amiért elment a gyereked. Tudom, hogy az első harmadban 20-30 százalék a vetélés esélye, tudom, hogy nagyon sokan járnak így, de akkor is ott az érzés, hogy csinálhattam volna másképp, tehettem volna valamit érte. Mert utána már csak a tehetetlenség meg az önvád marad. Másfél évembe került míg fel tudtam dolgozni, biztos van aki hamarabb továbblép, az is jól van úgy. Bocsánat az offolásért, csak úgy kikívánkozott belőlem..

Igazából nagyon fontos hogy pozitívan nézzünk előre (egy ideje nekem is sikerül, például most is vonatozik bennem a kis kölyök, pedig alig tizennégy centi :)) )

15-36 vagyok.

Ájulós sztorit írtam. Én szerencsés voltam, soha nem voltam rosszul amíg vártam a kisfiam, csak ez volt az egyetlen eset. Ezért nem mártíromság, ha nem kérek helyet! Előtte és utána is kibírtam a dolgot, alacson vérnyomással, és persze a reggeli lágy kévémmal. De jó egyébként, itt szemezgetni a válaszokból. Az is baj ha szólsz, hogy le akarsz ülni, meg az is ha nem. Az is baj ha van rajtad sapka, meg ha nincs :)

Visszaélni????

Már elnézést de ez a legnagyobb baromság, amit életemben hallottam (pedig hallottam már párat.)

Ha nyersen akarnék fogalmazni, akkor mivel életet hordok a szívem alatt, tehet egy szívességet aki nem tiszteli ezt!

Mi jogon ül inkább a buszon egy pattanásos hülyegyerek, mint én??

Tudom hogy később se lesz könnyű, de szerencsére van egy isteni férjem, aki főz, bavásárol, takarít (azt mondjuk csak ritkán :) ) úgyhogy segítségem mindig lesz (igyekszem is meghálálni neki, ahogy csak tudom.)

Még hogy visszaélni azzal, hogy terhes vagyok...ilyen baromságot...