Mit tegyek, hogy ne érezzem ezt?

Az a baj, hogy tönkretette a családom az önbecsülésemet. Sárba tiporták azzal, hogy folyton azt hajtogatták, hogy ha ilyen vagyok, egy férfinek se fogok kelleni, stb. Ezen kívül még mindig úgy bánnak velem, mint egy gyerekkel (10 vagyok) és ezt értsétek szó szerint, nem nyafogásból írom. Fontos még, hogy burokban neveltek, mindentől óvtak, semmit sem tapasztaltam meg a világból.

Most itt lesz a lehetőség, hogy a barátommal összeköltözzek, de elfogott egy borzalmas érzés, ami a kisebbség érzésemből adódik. Szörnyen zavar, hogy a barátom érettebb nálam. Ő már 3 éve egyedül él, és intézi ügyeit. Én viszont semmit sem értek az ilyen dolgokhoz. És az az igazság, hogy most annak ellenére, hogy szeretem, és nem akarom megbántani, inkább mégsem vele szeretnék összeköltözni, hanem csak egy külön albérletbe (kb. 1 évre) amíg mindent meg nem tapasztalok, és egyenlő nem leszek vele élettapasztalat terén. Tudom, hogy ez nagyon kicsinyes érzés, de akinek volt már padlón az önbecsülése, az talán megérti.

Hogy mit várok válaszképp? Azt, hogy ti külön költöznétek e, vagy a barátotokhoz? Vagy hogy hogy hessegethetném el magamtól az érzést? Hogy küzdhetném le a komplexusomat?