Most ez tényleg így van?

Én teljesen megbízom a barátnőmben. Ebben mi olyan különös?

Az emberek szeretnek minden lében kanalak lenni, nem csak a párjukkal kapcsolatban, hanem a barátaikkal is. Szeretik mindenbe beleütni az orrukat. Régebben zavaró volt, de most már csak nevetek az ilyeneken. :)

"Szerintem a beteges féltékenység nagyon gáz és zavaró, de egy enyhe figyelem a kapcsolatért igen építő... "

Egészen addig az, amíg nem érződik a hátsó szándék, ami ebben az esetben a bizalmatlanság. Na, az már sértő és romboló.

Kérdező én egyetértek veled. Mostanában én is azon gondolkodom, hogy tényleg van-e sírig tartó szerelem, és valóban létezik az, hogy 15 év után is soha egy percre nem ingott meg a bizalom a társ iránt, és ugyanúgy szerelmesek egymásba mint a kezdetek kezdetén. Rengeteg ilyen sztorit olvasok, és én bizony kételkedek ezekben. Néha engem is elkap a kíváncsiság, hogy de jó lenne tudni, belelátni, megnézni...

Tapasztalatom, hogy a rózsaszín lufik előbb utóbb kidurrannak.

Én mindig bizalmatlan voltam a párommal szemben, túl sok pofont kaptam már az élettől. Amikor összeköltöztünk elkezdtem megbízni benne annyira, hogy nem hittem mindenkiről, akihez hozzászólt, hogy akar tőle valamit. Nem néztem a telefonját, semmi elítélendőt nem tettem, még titokban sem.

Ezután egy fél évre megtaláltam egy msn beszélgetését, ahol egyik csoporttársával flörtölt. Utána elmondta, hogy ez az, aminek látszik, és le akart vele feküdni, csak a csaj beteg lett, így nem lett belőle semmi. Megszakította a kapcsolatot a lánnyal, de azóta nem is akarom elaltatni a gyanakvásom, úgy gondolom, ha ezt képes volt megtenni, akkor nekem jár annyi, hogy fél szemmel figyeljem a lány ismerőseivel való kapcsolatát.

Illetve most van egy nagyon jó haverom, akivel napi szinten képes vagyok órákat beszélgetni a semmiről. Ő erre iszonyat féltékeny, de nem izgat, én nem lennék képes megcsalni őt, ő meg nem árt, ha félti a kapcsolatát.