Miért olyan rossz, hogy igy vagyok boldog?

2 éve vagyok a párommal, de ő elvált.Mikor én megismertem, akkor egy szabad ember volt, nem tettem tönkre családot.Anyuméknak is elakartuk mondani, de nem rögtön, gondoltuk, hogy még várunk vele, hogy komoly e lesz a kapcsolat.De anyum megtudta, ki volt akadva.Meg is értem.Akkor ezt átbeszéltük anyummal, akkor hajtotta, hogy nem illünk össze, stb.(mindenre gondoljatok)De ugy volt, hogy erről senkinek nem beszélünk.Ma itt volt keresztanyum és a párom is szoba jött.Anyum ordibált, kitálalt mindent, meg hogy ő mennyire utálja, stb.Nekem ez nagyon rosszul esett, sirtam is.Eddig egy szót sem szolt rá, de most...Akkor keresztanyum is elkezdte, hogy hagyjam ott, én csak elrontom az életemet, pedig a párom most csinálta neki a lakást.Én sirtam, kimentem, egyszerűen nem tudtam hallgatni.belátom, hogy csak jót akarnak, de én most vagyok boldog, őt szeretem.Mindenben segit, kedves.

Nem tudom mit tegyek. :( Igy nagyon rossz.De én szeretem a párom és nem tudnám elhagyni.

Azt sem tudom mondjam e ezt az egészet a páromnak.De akkor ő nem jönne hozzám.

Nehéz..Jót akarnak, de boldog vagyok.Anyám is kitálalt, bánt nagyon.Fiatal vagyok, tudom, lehet nekem sok, de nem kell.Ha elrontom az életem, az is az én bajom, tapasztalatot szerzek :(((

18/L