Ez így nem megy tovább, a lelkem kiteszem, igyekszem, hogy a gyerekek miatt ne menjünk külön de bármit teszek egyre nehezebb nem bírom tovább. tényleg ennyire rossz vagyok? Törődjek bele a jelenbe, vagy vár rám még valaki akimellett boldog lehetnék?

37 éves nő vagyok 10 éve mentem férjhez a jelenlegi páromhoz.Ő a második férjem hatalmas szerelem volt,annyira nagy,hogy 3 gyerek édesanyjaként rúgtam fel akkori házasságom.A gyermekeimet első perctől szerette és nevelte velem,boldogan éltünk,két közös kisfiunk született.A nagy gyermekeim felnőttek ez a házasságom megromlott,már egy válóperes tárgyaláson túl vagyunk.Nincs 3, személy az életünkben,,nincs alkohol,se csavargás veszekedés van folyton,mindenen.Eleinte én voltam ingerlékenyebb de mára már eszméletlen mivé vált a férjem.Apró dolgokon egy pillanat alatt robban örjöng tör zúz ,megüt.Próbálok vele higgadt időszakban finoman beszélni de nem lehet.Hagyjam már...ennyi a válasz.Mikor jó kedve van akkor olyan mintha nem ő lenne.De nem élhetek így,nekem folyton arra kelljen figyelnem nehogy valami ne tetszen neki...mert akkor jön a dühroham?NEM én ezt nem bírom tovább.Néhány jobb nap után úgy érzem az ellenségemmel élek....Mit tegyek?