Más családban is van olyan, hogy a férj igazi analfabéta a szülinap, stb. ajándékozáshoz?
Nem érti, hogy ha megvan mindenem, miért vágyom mégis valami kis meglepetésre, apró kedves ajándékra szülinapomkor. A többi alkalomra (házassági évforduló, névnap, nőnap) virágcsokrot szoktam kapni, ezzel úgy vagyok, hogy jól esik, hogy gondolt rám, de ha írna egy képeslapot pár szerető szóval, milliószor jobban örülnék.
Ez már a második születésnapom volt, ahol csak egy "Isten éltessen"-re futotta, mert még a csokor virágot sem szervezte le előre, aznap pedig estig dolgozott.
Pár nappal az enyém után van a szülinapja, így még feltűnőbb, hogy én viszont készülök valami kis meglepetéssel, sőt, idén már a gyermekünk is akkora, hogy együtt készültünk, és mivel még nem tud titkot tartani, tud is róla.
nem ez a legnagyobb gondom az életben, de rosszul esik.
Köszönöm szépen, hogy ennyit írtatok. Lehe, hogy félreérthető voltam, nekem aztán nem kell a szavaimat lesni, hogy mire vágynék (parfüm, ruha, ékszer, kozmetikum, stb.), én az ilyesmit, ha van rá pénzem, megveszem magamnak, ha nincs, gyűjtök rá:).
Nekem nem a tárgyi rész, hanem a figyelmesség, személyre szóló része hiányzik az ajándékozásnak, tehát a szó legszorosabb értelmében írom, hogy egy A4-es papíron pár sor, ami nekem szól, az egekbe röpítene. Ha tárgyat kapnék, abban is az okozna örömet, hogy örömet akart vele szerezni:), nem pedig az, hogy végre megkaptam valamit, amire áhítoztam (bár biztos ez is jólesne, ezt az érzést nem ismerem, mert a szüleimtől én is anno csak "hasznos" ajándékokat kaptam).
Tegnap lefekvés előtt nagyon kifejezően nézhettem mégis, mert ma kaptam egy kisebb virágcsokrot "Na, boldog születésnapot!" kísérőszöveggel. Na ennek tényleg semmi értelme, és nem vagyok vele érzelmileg előrébb....
Olvassátok el "Az öt szeretetnyelv" című könyvet, mert nyilvánvalóan más a szeretetnyelvetek. Van, aki ajándékozással fejezi ki, hogy szereti a másikat, és ezt igényelné a másiktól is. Van, aki meg teljesen máshogy, és nem érti, miért fontos ez a másiknak.
Itt egy rövid összefoglaló: [link]
Valahol megértelek, nekem az elismerő szavak a szeretetnyelvem, de nagyon kevés embernek ez a környezetemben :(
Kedves 7.25-ös válaszoló.
Majdnem megértetted. Gondolom, a kérdés elolvasásakor kialakult benned egy kép rólam, a soha-semmivel-nem-elégedett-kapzsi-nőszemélyről, ezért tovább nem is olvastál, vagy ha igen, akkor nem engedted, hogy a tények ismerete befolyásolja a tisztánlátásodat:)
Ha ettől a szúrástól boldogabban kezdődött a napod, akkor örülök, hogy hozzásegíthettelek kérdésemhez egy jól induló naphoz, fogadd tőlem spontán ajándékként a lehetőséget:)
és nem lett volna jobb, ha ezt írtad volna elsőre is, és kimaradt volna a megvető-gúnyos-bántó megjegyzésed?
Én is sokakkal együtt tudok érezni, mert hasonlóan gondolkodom vagy érzek azonos szituációban, mégsem gúnyolom ki azt, aki ugyanarról a dologról mást gondol.
És ha végigolvastad a hozzászólásaimat, és mégis úgy fogalmazol, mintha ez a virágcsokor az lett volna, amire vágytam, akkor azért valami előítéletnek csak kellett lenni felém, mert az nem létezik, hogy anélkül nem volt érthető, hogy pont NEM vágyom semmi ilyesmire.
Mindegy, az egész kérdés túl van tárgyalva, köszönöm mindenki hozzászólását:)
"Mert az én igényem az, férfiként, hogy ne kapjak semmilyen semmitmondó ajándékot jeles alkalmakkor, sőt, lehetőleg olyankor semmit ne kapjak. Nekem bőven elég az, ha szóban felköszöntenek. Ha mégis kapok valami vacakot, akkor tönkre van téve a napom, és hatalmas sértésnek veszem, kb. mint egy nő a leqrvázást, hogy ennyire semmibe veszik a közölt, megbeszélt igényemet. "
Vagy autista vagy, vagy csak simán antiszociális.
Fogalmad sincs arról, hogy hogyan kell emberek között viselkedni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!